2007. december 17.

Romlásra indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorozó kezeit hazádon?

Berzsenyi: Kesergés

Életünkben egyre szaporodnak a gyászos napok, egyre süllyed egykor büszke nemzetünk. Talán van visszaút, talán nincs. Hogy van, nem tudhatom, de érzem minden porcikámmal, akarom és hiszem, majdnem tudom.

Vajjon van-e, lesz-e erő, amely képes lenne megállítani ezt a folyamatot? Felemeli még valaki azt a zászlót, mely alá százezrek, milliók sorakoznak, vagy marad ez a posvány és engedünk a zsarnok rablónak?

Minap, 2007. december 17.-én országgyűlésünk „jóvoltából” újabb fekete decemberi napot ülhetünk, akár csak 2004. december 5.-én. Úgy látszik a decemberek már csak ilyenek számunkra!

Mi is történt? Hát megszavazták már megint ezt is, meg azt is, mindent és mindenki! Tisztelet a kivételnek, amely alig akadt!

Sok feladata volt dicső nagyurainknak mert az általuk képviseltek kifejezett kérésével szemben, sőt a lelkiismeretüknek ellentmondva szavaztak több, jövőt meghatározó kérdésben!

Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,
Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám!
Ceresnek koszorús homloka illatoz,
S a bőség ragyogó kürtje mosolyg reád.
Termékeny mezeid mennyei harmatok
Mossák, s csűreidért Europa írigyed.

Berzsenyi: Magyarország

A lisszaboni szerződésről

Még arra is merészkedtek, hogy olyat is megszavazzanak, amelyet nem is olvastak! Nem hogy ismerik, a teljes terjedelmét ismerik, és az egészet megértették, ahogy az minden valamire való szerződés fontos pontja, de nem is látták még! Máskor meg mit papolnak nekünk? Tessék az apróbetűs részt is elolvasni és tudomásul venni, mert a következményeket majd te viseled.

Szóval hogy is van ez? Mint az egyszeri pap, aki misebort iszik és vizet prédikál? És mi lett a sorsa ennek a papnak? És mi lesz a sorsa ezeknek a parlamenti hazugoknak, csak a saját érdekükben cselekvőknek?

És nekünk ezt tűrnük kell!? Aláírnak egy szerződést, amely létrehozza az európai közösségből  -közismert nevén EU-ból --  az Európai Uniót, benne magyarországgal, lemondva a magyar nemzetről, de legalábbis egy jó részéről, lemondva számos jogunkról, alávetetté válva mások által hozott, hozandó törvényeknek! És ami a mindenek teteje, hogy nem is tudják a tartalmát, nem is tudják mibe lépünk be, nem is olvasták az írást. Persze, hogy aláírták, hiszen bizton igéretek nekik olyat, amelyet saját nemzete nem tud nekik megadni! Elegendő volt annyit tudniuk, amit megigérhettek nekik, hogy tovább segítik öket abban, hogy ellophassák a még ellophatót, nem törődve saját nemzetükkel, annak jelenével, jövőjével.

Az egyneműek társadalmi állásáról.

Mert hol lesz abból új nemzedék, ha az egyneműek szexuális közösségével fogják a családokat helyettesíteni? Mert ugye nem gondolja senki azt, hogy az ilyen kapcsolat állhat a család szentsége és a család, mint társadalmi bázis helyére? Még nagyon kis részben sem!

Valamikor szokás volt gyerektelenségi adót fizetni, mert úgy találták igazságosnak a nemzet megmaradása érdekében! Fizessenek az egynemű párok, mert nyilvánvalóan lemondtak a gyerekáldásról! Lehet, hogy elfejtettem külön említeni, de ezt a törvényt is most hozták!

A gyógyításról és az egészségről.

Az egészségügyről szóló törvény is ennek a napnak a torzszüleménye. Talán, ha egyszer helyesen használnák a magyar nyelvet, akkor parlamenti honatyáink is megértenék, hogy miről van szó!

Tehát tessenek végre megérteni GYÓGYÍTÁS-ról van szó és nem ügyről.

Az egészség már régóta nem számít. Hiszen halomra halnak meg középkorú emberek a túlterheléstől és „égnek ki” fiatalok, az embertelen versengésben!

A nem egész embereket pedig gyógyítani szükséges! Erről kellene szólnia a törvénynek! Illetve arról, hogy az eddigi ilyen ellátásnak igyekezzünk a problémáit kijavítani! De evvel senki sem foglalkozik! És persze a sok nemzetes uram és hölgyem ott az országházban ismét csak az általuk képviseltek kifejezett követelése ellenére, hivatalosan a lelkiismeretük szerint megszavazták.

Sajnos a kifejezett követelések, vagyis a levelek, a beadványok, a felszólalások, a tüntetések, az útlezárások, a sztrájkok semmit sem értek! Figyelembe sem vették azokat! Még csak sajnálkozás sem hangzott el a többségtől!

A lelkiismeretről és a képviselők lelkiismeretéről, mert az másfajta.

A saját lelkiismeretükről, csak annyit, hogy a pártfegyelem megszegése pénzbüntetést von maga után. Ó drága magyar Alkotmány, ki a fenét érdekli a te képviselőkre vonatkozó passzusod!

Hiszen bibliai beszéd, hogy akár egy tál lencséért is el lehet adni tenmagadat! Vajjon nagyurainknak mi jutott? Akik nyerészkedtek a gyógyító intézmények „átszervezéséből”, és azok, akik azután fognak nyerni, most nyilván „letejeltek” a szavazás, a lekiismeret-altatás céljából. Nem kis „tej” lehetett az! Jutott jó kétszáz pasinak ott benn.

Schengen, mint politikai fogás.

Néhány nappal később, december 21.-én 0 órától Ausztriával, Szlovéniával és Szlovákiával közös határaink megszüntek és evvel egyidőben a többi határszakaszon a schengeni megállapodás szerinti határ ellenőrzés és védelem lépett életbe. Evvel tulajdonképen nyugat-európa határai keletre tolódtak és Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia keleti, valamint Magyarország déli határára tolódott.
Jelenleg ez a vonal az u.n. európai személyi-, árú-, és tőke szabadság határa.
Ugyanakkor kizárta Magyarországról, illetve előzetes, írásos belépési engedélyhez és határállomási procedúrához kötötte a kivűl élő magyarokat.
Sok olyat akik Magyarországon születtek és csak a megszálló hatalmak tologatták fölöttük a határokat (a bécsi döntésektől a párizsi békéig azok a területek Magyarország voltak és nem született olyan törvény, amely megfosztotta volna őket születési jogú állampolgárságuktól. Csak az anya(!)ország hatalmasságai vannak besz...va ettől és tagadják meg az okmányokat!) És persze 2004. december 4.-e is részese ennek.
Érdekes módon vezető állami hatalmasságaink ünnepelni óhajtották ezt a pillanatot és nem is hagyta ki miniszterelnökünk a látványos hegyeshalmi sorompó leemelést, a Fidesz elnöke sem hagyta ki és kedvenc hídjánál, Esztergomban megmondta nagy igazságot: ...”megnyitjuk az összenövés korszakát”...
Sőt nem átallotta lecikizni a másikat sem ...” nem Hegyeshalomnál, hanem Esztergomban történnek a lényeges dolgok”..., ahol kiadta az utasítást nekünk, hogy ...”kultúrában, lélekben, emberségben is össze kell nőnie a korábban egymástól elválasztott magyar nemzetrészeknek”...
  Továbbá 2004. dec. 5.-én ...”még nem bizonyultunk erősnek ahhoz, hogy összenövesszük azt, ami összetartozik”...

Azt hiszem a halandzsa kifejezés enyhe a fentebbi idézetekhez:
hiszen nyilvánvaló, hogy a magyar nemzet mindig is, határoktól függetlenül kultúrában, lélekben és emberségben összetartozott és összetartozik és remélem össze is fog,
még az olyan emberek hitvány aknamunkája ellenére is, mint azok, akik még mindig nem teremtették meg a kettős magyar állampolgárságot, holott éppen most december 17.-én is lett volna erre alkalmuk.
Ne tulajdonítsa magának még a FIDESZ elnöke sem azt a jogot, mintha bármit is tett volna ennek érdekében. Inkább csak ellene!
Vegye tudomásul: SOHA nem fogja visszaszerezni ...”a határon belüli és a határon túli magyarok önbecsülését”...
Mi mindig becsültük magunkat és egymást! Ami elveszett az az Önök iránti határon belüli és határon túli BECSÜLÉS!

Köztársasági elnökünk tette fel a koronát az ünnepre, olyan beszédet vágott ki, hogy csak úgy sugárzott! Tessék elolvasni: itt, az észrevételekkel és megjegyzésekkel együtt.

Szóval a rövid, pár mondatában akkora zagyvaságot hordott össze, ami még miniszterelnökünket is elhalványítja, akire pedig már szót sem érdemes vesztegetnünk! Node így kell, mégiscsak köztársasági elnök!

Tájékoztatott minket arról, hogy miénk Európa nagy része, amit végre visszakaptunk, és otthon vagyunk mindenütt, és az orbáni kép: az összetartozók ismét összenőhetnek.Tessék eredetiben elolvasni, he nekem nem hisznek! 
Tényleg úgy hiszi elnök úr, hogy nyugat-európa az Európa nagy része, és a sorompó elhurcolással megszüntek az európai államok? És a sorompó bontással annyi pénzünk lett, hogy máris Párizsban, vagy Londonban bérelhetünk lakást?

Talán inkább ez fordítva lesz? Hogy azok jönnek ide és a még megmaradt földeket, értékeinket is felvásárolják és már sétálni sem járhatunk erdőinken, rétjeinken?

Talán úgy gondolja, hogy megnövekszik a cukor exportunk, hogy vehessünk érte üveggyöngyöt?

Vagy újra megindulnak a magyar gyárak, üzemek és mindenkinek lesz munkája, mert máig a sorompó akadályozta azok külföldi érvényesülését?

Sajnos nem tisztelt elnök úr, sajnos mindez fordítva lesz!

A mi vámunk, a mi határellenőrzésünk szünt meg, hogy ezentúl még szabadabban érkezhessen a dömping árú (tudjuk mi az, a gyarmatosítók egykor üveggyöngynek hívták), a kábítószer, stb.

Elnök úr, azt ígéri, hogy ...”mindent meg fogok tenni azért, hogy a lehető legkönnyebben lépjék át a magyar határt”...

Hát itt a ragyogó alkalom, utasítsa vissza a lisszaboni szerződést, mert az nem biztosítja a magyar nemzet „összetartozását”, utasítsa vissza, mert még mindig „Beneseznek” minket, mert sem a romániai, sem a szlovákiai magyarok nem lehetnek autonómok, nem is beszélve a délvidékiekről és a kárpátaljaiakról!

Elnök úr! Ez a dolga, ez lenne a kötelessége, ha már a parlamentünk lelkiismeretét megvették.

Elnök úr könyörgöm ne tegyen mindent „csak” ezt!

Isten Önt úgy segélje!

~~~~~