----- Original Message -----

A sánta kutya nemcsak utolérte, de meg is előzte a Magyar Nemzetet

 

Hétfőn folyt a szájtépés az Országgyűlésben az egészségügyi törvényről. Az ellenzék a Fidesz-MPSZ vezényletével hangoskodott, de mint tudni lehetett, teljesen fölöslegesen puffogtat, hisz az egészségügyi törvény feles, így annak elfogadása a kormánykoalíciótól függ.

Viszont a 2/3-os többséget igénylő EU-s lisszaboni szerződésénél, ahol lehetett volna érdemi beleszólása, tájba simulva mélyen kussolt. Tette ezt annak ellenére, hogy előtte az MVSZ az ellenzéki képviselőket, így a Fidesz-MPSZ-t is névre szóló levélben figyelmeztette a 2/3-os törvény adta lehetőségre – adják vissza a külhoni magyarok magyar állampolgárságát. Tette ezt annak ellenére, hogy a törvény sürgősségi napirendre vételéhez 4/5-ös többség szükséges. Tette ezt annak ellenére, hogy a sürgősségi napirendre tűzés előtti hozzászólásban Salamon László a KDNP és Boross Péter az MDF frakciója nevében óvta a képviselőket a felesleges kapkodástól, hisz még csak most fordítják angolról a szavazásra kerülő lisszaboni szerződés több száz oldalas szövegét. Ennek ellenére a szavazásnál: 282 igen 27 nem 7 tartózkodással megvolt a 4/5-ös többség a tárgysorozatba vételről. Tárgyalni és vitatkozni lehet arról a törvénytervezetről, amelyet alig ismernek, hisz akkor fordítanak! (Országgyűlési adatok szerint a fideszes képviselők fele sem beszél angolul.) Majd következik a törvény végszavazása, amely 2/3-os többséget igényel, tehát szükséges hozzá a Fidesz-MPSZ szavazata is. Az eredmény: 325 igen, 6 nem, 12 tartózkodás, vagyis nemcsak a 2/3-os többség, de 84%-os igenekkel a 4/5-ösnél nagyobb a jóváhagyás.

Aztán jöhet a gyávaság magyarázata, a szerecsenmosdatás a Magyar Nemzetben: „Politikai alku: valamit valamiért” címmel.

„Az Országgyűlés tegnap jóváhagyta az Európai Unió lisszaboni szerződését. Magyarország ezzel a tagállamok közül elsőként ratifikálta a dokumentumot. A Fidesz csak azért támogatta a javaslat sürgősséggel történő beterjesztését és parlamenti ratifikálását, mert több jelzés is érkezett a párthoz: ha másként szavaztak volna, a szocialisták nem járultak volna hozzá a népszavazás országgyűlési elrendeléséhez – értesült lapunk. A képviselők nagy részének fogalma sincs a szerződés tartalmáról, ami annak is köszönhető, hogy a több száz oldalas anyagot csak a hét végén kapták meg.”

Jogosan merül fel a kérdés: ezek szerint a képviselők 4/5-e saját falhoz állítását is gondolkodás nélkül megszavazná?

A Magyar Nemzet fenti szánalmas magyarázkodásával szemben nézzük egy 3 évvel ezelőtti, 2004. szeptember 13-i népszavazást (állampolgárság és korházprivatízáció) kiíró parlamenti vita kormánypárti hozzászólásait, akik akkor is ugyanúgy ellenezték a népszavazást:

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitában két dolog keveredik. Az egyik, hogy a parlament kiírja-e a népszavazást, illetőleg a másik, ettől némelyest eltérő kérdés, hogy mit gondolunk arról a kérdésről, amelyhez kellő számú aláírást sikerült a kezdeményezőknek összegyűjtenie.

Hadd kezdjem az elsővel, hogyan kell a parlamentnek szavaznia erről a javaslatról. Szeretném a tisztelt Országgyűlés számára teljesen világossá tenni, a Szabad Demokraták Szövetsége a törvényesség alapján van, és mivel a magyar törvények úgy rendelkeznek, hogy ha kellő számú aláírást sikerül egy kérdés mellett összegyűjteni, akkor természetesen a Magyar Országgyűlésnek kutya kötelessége a népszavazást kiírni, és a magyar választópolgároknak lehetővé tenni, hogy ebben a valóban fontos kérdésben álláspontjukat nem is kifejthessék, hanem igennel vagy nemmel eldönthessék a kérdést.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja természetesen támogatja a határozati javaslatot, a népszavazás kiírását. Természetesen, mondom, mert mint Eörsi Mátyás képviselőtársam nagyon világosan kifejtette, megítélésünk szerint az országgyűlési képviselőknek e tekintetben a törvény nem enged választást. A törvény, amely számos esetben meglehetősen félreérthetően és dodonaian fogalmaz, itt egyértelmű: ha az alkotmány által nem tiltott tárgyban megfelelő módon föltett kérdés népszavazásra tűzését 200 ezer magyar állampolgár aláírásával támogatja, akkor a népszavazást ki kell írni. Tekintettel arra, hogy itt a 200 ezer aláírás megvolt, ezért a népszavazást ki kell írni. Megítélésünk szerint ebben a kérdésben az Országgyűlésnek igazi döntési kompetenciája nincsen.

 

Ezek szerint ennyire ismerik a Fidesz-MPSZ képviselők a törvényeket, amlyeket ők is megszavaztak, vagy amnéziában szenved az egész frakció? Talán meg vannak félemlítve? És a Magyar Nemzetnél sincs egy, csupán egy legény a talpán, aki figyelmeztetné a Pártot, hogy ne halandzsázzanak össze-vissza, mert szánalmasan nevetségessé válnak, és még a sánta kutya is megelőzi őket.

Ezek után már csak egy kérdésem van a Fidesz-MPSZ frakció és a Magyar Nemzet szerkesztőségének döntéshozóihoz: Ugyanaz, amit 1918. novemberében Franchet d’Esperay francia tábornok Belgrádban kérdezett az országvesztő Károlyi Mihály vezette küldöttségtől: „Vous étes tombés si bas? / Hát már ilyen mélyre süllyedtek Önök?”

 

Budapest, 2007. december 18.

 

Okos Márton