Quaker közösség története magyarul

       Kik a quakerek? Honnan jöttek és mi a történetük? Miben hisznek? Léteznek Magyarországon? Ezekre a kérdésekre kap választ az alábbi dolgozatból     Kapcsolat:       BUDAPEST WORSHIP GROUP ,domokos@pajer.de

 

I. A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA

 
Bátovszky Marianna dolgozata

  Mint művelődésszervező szakos hallgató az elmúlt évek folyamán nemcsak a jövendőbeli pályámhoz szükséges ismeretekre tettem szert, hanem arra a szemléletre is, hogy az egyes kultúrákban tapasztalható változatosságok, különbségek toleranciát, megértést, nyitottságot igényelnek. Hiszen minél közelebb kerülünk a másik emberhez, annak kultúrájához annál inkább képesek leszünk nemcsak őt, hanem rajta keresztül önmagunkat és az egész világot is jobban megérteni, szeretni. Fontosnak tartom azt is, hogy ez a megszerzett tudás ne csupán lexikális tudásra korlátozódjon, hanem tapasztalatira is. Mint jövendőbeli művelődésszervezőnek lehetőségem és feladatom is lesz egyben a kulturális sokszínűséget közelebb vinni az emberekhez. Ebben úgy érzem segítségemre lehet a kvéker-szemlélet is. Mivel évek óta tagja vagyok a kvékerek barátai budapesti csoportjának, személyes tapasztalataim is vannak e téren, ezért egyfelől kézenfekvőnek tűnt, hogy a kvékerekről írjak, annál is inkább, mivel itthon nem találtam átfogó magyar nyelvű tanulmányt velük kapcsolatban, pedig igen figyelemreméltó gondolatokat fogalmaztak meg és cselekedeteket vittek véghez. Másfelől viszont személyes tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy nagyon sok előítélet él az ún. kisegyházakkal szemben, anélkül, hogy tisztában lennénk azzal, miben hisznek, mit tesznek valójában. Magyarországon, a legtöbb ember – jó esetben – csupán a Harriet Beecher-Stowe tollából született “Tamás bátya kunyhójá”-ból ismeri a kvékereket, legalábbis az általam megkérdezettek köréből ez derült ki. Ők voltak a könyvben azok, akik segítettek a szökött rabszolgáknak (Elizá-nak, George-nak és a kis Harry-nak) Kanadába kerülni és a rabszolgavadász Tom-ot is ők fogadták be és ápolták keresztényi megbocsátással és szeretettel, amikor megsérült. De a legtöbb ember nem is hallott, vagy ha hallott is, nagyon felszínes ismeretekkel rendelkezik róluk. Például a megkérdezettek egy része látott néhány filmet, melyben kvékerek is szerepeltek, mint például a “Cheyenne ősz”-ben, vagy a “Szinopszis”-ban. Tanulmányaim során is jónéhányszor találkoztam a kvékerek említésével, ezekből szeretnék néhányat idézni. Történelmi szempontból az “Általános Történelmi Fogalomgyűjtemény”-ben írnak róluk, mint “laikus, keresztény felekezetről, akik hirdetik a felebaráti szeretetet, küzdenek az emberi jogok érvényesítéséért, a nők egyházon belüli jogaiért, a békéért és a leszerelésért; hitvallásuk, liturgiájuk és szentségeik nincsenek. Elutasítják a katonai szolgálatot. Az USA-ban ma is jelentős befolyással rendelkeznek.” Művelődéstörténeti szempontból Egon Friedell “Az újkori kultúra története” című könyvében olvashatunk róluk. Így ír: “A puritanizmusnak egy ágát lehet csupán a kereszténységhez számítani- a fény barátainak társaságát, akik ’kvékerek’, azaz ’reszketők’ gúnynéven váltak ismertté… Ők nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is komolyan vették az Újtestamentum tanításait… Megtagadták a hadiszolgálatot, az esküt, a rabszolga-kereskedelmet, sőt, a hadiszerek eladását is, és gyarmataikat teljesen békés úton növelték, anélkül, hogy indiánokkal harcoltak vagy őket kizsákmányolták volna. Megvetették a szabályos prédikációt, mert anyaországukban a lelketlen rutin és a tetszelgő képmutatás torzszüleményét ismerték fel benne, és mindenkinek megengedték, hogy beszéljen, de csak ha a ’belső fény ihleti’. Elvetették a liturgiát és a szentségeket, s hétköznapjaikból is száműztek minden ceremóniát, mindenkit tegeztek, és senki előtt sem vették le a kalapjukat. Bár túlzásaik és hóbortjaik miatt kétségtelenül sajátjuk némi különcség, a kvékerek mégis a legszeretetreméltóbb és legörvendetesebb jelenségek közé tartoznak a keresztény felekezet történetében.” Nyíri Tamás könyvében, “A filozófiai gondolkodás fejlődésé”-ben, olyan emberekként tűnnek fel, akik Voltaire gondolkodására is mély benyomást tettek. [Voltaire] “Angliába megy száműzetésbe. Itt ismerkedik meg az angol felvilágosodás eszméivel – és a quakerekkel, akik ’az egész kereszténységet elképesztették azzal, hogy keresztények módjára viselkedtek’. Voltaire élete végéig csodálta őket. Benyomásait az ’Angolországi levelek’-ben jegyezte föl, amiért ismét menekülnie kellett Párizsból.” Voltaire filozófiájára is nagy hatást tettek: az 1734-ben publikált “Filozófiai levelek” 4 része foglalkozik a kvékerekkel. “Röpiratok, elbeszélések, levelek egész áradatában támadja a korabeli vallási türelmetlenséget. ’Aki így szól hozzám: hidd azt, amit én, különben Isten elkárhoztat, - egyszer csak azt fogja mondani: hidd azt, amit én, különben meggyilkollak’ – írja a ’Türelmetlenségről’ szóló értekezésében. A társadalmi béke felé vezető legelső lépésnek az egyházi hatalom lerombolását tekinti. ’Tapossátok el a gyalázatost’ – hirdeti egyik levelében. Ennek ellenére sem ateista. ’Voltaire bigott, hisz Istenben’ – mondták róla az enciklopédisták.” “Az élő természetben tapasztalt ésszerű összefüggésekből (’csodálatos viszonylatok’) következtet Isten létére.” Hitvallása, melyet halálos ágyán aláírt a következő volt: “Úgy halok meg, hogy imádom Istent, szeretem barátaimat, nem gyűlölöm ellenségeimet és megvetem a babonát. Voltaire. 1778. február 28.” Természetesen az 1600-as évek közepétől kezdve a kvékerizmus hatalmas szakirodalomra tett szert, könyvtárnyi anyagot lehet e témában áttanulmányozni. Ez a dolgozat azonban nem vállalkozhat a kvékerizmus minden aspektusának és mélységének bemutatására, csupán a legalapvetőbb jellemzők kiemelését tekintheti feladatának. Ez nem könnyű feladat, hiszen a kvékerek - mint ezt a dolgozatomban is igyekszem bemutatni - igen sokfélék, nehéz általánosítani. Dolgozatom vázát Hans Weening: “Meeting the Spirit: An introduction to Quaker beliefs and practices”, a történelmi háttér bemutatását pedig Pataki Dávid: “A kvékerek mozgalma” című írására építettem. Végül meg kell említenem, hogy a téma feldolgozása során nehézséget jelentett, a kvékerizmusban meghonosodott szavak és kifejezések, az ún. “Quaker English” magyar nyelvbe való átültetése, úgy, hogy az lehetőleg ugyanazt a tartalmat hordozza. Ezért, ahol úgy éreztem, hogy a magyar nyelvben csupán a szó körülírására nyílik lehetőség, ott inkább az eredeti angol kifejezést hagytam meg, egy rövid, lábjegyzetbe írt magyarázat után.                        

 

II. A KVÉKER SZELLEMISÉG

 

    “Legyetek minták, legyetek példák minden országban, helyen, szigeten, nemzetben, akárhova is mentek, hogy magaviseletetek és életetek prédikáljon az emberek között és nekik; akkor örömmel fogtok járni a világban, ráhangolódva mindenkiben arra, ami Istenből van benne.” “Be patterns, be examples, in all countries, places, islands, nations, wherever you come, that your carriage and life may preach among all sorts of people and to them; then you will come to walk cheerfully over the world, answering that God in every one.” (George Fox, 1656)   “Nézeteik nem voltak sem újak, sem eredetiek. Sajátos ideáik mindegyikét valaki, vagy valamely vallásos párt már hirdette valamikor. Új csupán eszméik összeolvasztása egyetlen, élő igazsággá, mely szerint ezután cselekedni, az életbe átvinni, a világban széthordani kellett.” / Rufus Matthew Jones/ Bevezetés A kereszténység már az apostolok idejétől kezdődően eltávolodóban volt a jézusi tanításoktól. A világi és egyházi hatalmasságoknak engedve az egyházak sok kompromisszumot kötöttek. Azokat, akik nem voltak hajlandók elfogadni az államilag szentesített hitet, azokat eretneknek bélyegezték, száműzték vagy megkínozták, kivégezték. Mindezek ellenére sem tűntek el az őskeresztény alapokhoz visszatérni kívánó törekvések. A történelem folyamán sok olyan ember akadt, aki vállalva az eretnekséget, vagyonát, életét áldozta fel meggyőződéséért vagy különféle kínzásokat, megpróbáltatásokat állt ki hitéért. A 17. század közepén Angliában megnőtt azoknak a száma, akiket nem elégítettek ki az uralkodó vallási irányzatok, sem az anglikán egyház, sem a presbiteriánusok, sem az independensek vallása, hanem Isten közeli megismerésére vágytak. A kvéker mozgalom követőinek nagy részét ezekből a “keresőkből” nyerte. A kvékerek magukat a Fény gyermekeinek, az Igazság Hirdetőinek hívták. Felismeréseiket elsősorban János evangéliumára alapozták, innen vették és alkalmazták magukra a “Friend” (Barát) megnevezést, amely Jézus barátaira utal: “Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15:15) A “Quaker” azaz “Remegők” gúnynevet mások ragasztották rájuk, mert az Isten átélésének intenzitása olyan erős volt bennük, hogy ettől remegtek. Ma már azonos jelentéstartalommal használják a “barátok” illetve a “kvéker” kifejezéseket. A kvéker mozgalom hivatalos megnevezése: “Religious Society of Friends (Quakers)” azaz “A Barátok (Kvékerek) Vallásos Társasága”. A Társaság tagjai minden kontinensen jelen vannak, hivatalos tagjainak létszáma mintegy 340.000 fő. (Nagy-Britanniában és Írországban kb. 18.000 tagja van, és mintegy 8.000-re tehető az “attender”-ek létszáma.) Megoszlásukat a mellékletben mutatom be. Két fő irányvonalat különböztethetünk meg: az angolszász területeken honos ún. “unprogrammed” Meeting híveit, akik istentiszteletüket kötetlen módon tartják, (dolgozatom leginkább ennek bemutatására vállalkozik, mivel a magyarországi csoport is ezt az irányvonalat képviseli) és az Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában honos ún. “programmed” azaz “tervezett” Meeting követőit, akik bizonyos istentiszteleti rendet vezettek be és lelkészük is van. Ez a fajta Meeting nem könnyen választható szét bizonyos keresztény felekezetek liturgiájától. A Föld különböző pontjain élő kvékerek színes sokféleséget mutatnak. Ezt igyekeznek gazdagságként értékelni, de a kezdetek óta eltelt 300 év során bizonyos eltérő tendenciák is meggyökeresedtek, amelyeket nem mindig könnyű kölcsönösen elfogadniuk. Mégis közösek abban, hogy mindannyian valós tapasztalatot keresnek Isten szeretetére és hatalmára vonatkozóan a mindennapi életben. Hiszik, hogy bárkinek lehet közvetlen kapcsolata Istennel, ehhez nem szükséges közvetítő, mert “mindenkiben van valami Istenből”. Próbálják azt az utat követni, amelyet Jézus Krisztus élt. A mindennapokra és a személyes tapasztalatokra helyezik a hangsúlyt az ünnepek és hitvallás helyett. Vasárnaponként tartják ugyan összejöveteleiket, de ennek hátterében praktikusság húzódik, nem pedig az, hogy a vasárnapot szentebb napnak tartanák a többi napnál. Szentnek tartják ugyanis az egész életet, egyszerre átélhetőnek érzik a karácsonyt és a húsvétot, a hangsúlyt a hétköznapokban, gyakorlatiasan, cselekedetekben megélt szeretetre teszik. Amikor valakinek az életében ez megvalósult, vagyis az élete prédikált, úgy is fogalmaznak, hogy az élete imádság volt. KVÉKER ALAPELVEK A kezdetek - George Fox A kvékerizmus elindítója George Fox (1624-1691) az észak-angliai Leicestershire-ben született. Ifjúkorában akkora Isten-szomjúság fogta el, hogy négy éven keresztül vándorolt lelkésztől lelkészhez, hogy gyötrő kérdéseire választ kapjon. Imádkozott, böjtölt, elmélkedett, de nem kapott választ. Már minden reménye elveszett, de ekkor történt valami. Naplójában így vall erről: “Akkor, oh akkor, hallottam egy hangot, amely így szólt: ’Egyvalaki van, mégpedig Krisztus Jézus, akinek van hozzád mondanivalója.’ Mikor ezt hallottam, a szívem megtelt örömmel.” Azt mondhatjuk, hogy Fox közvetlenül megtapasztalta Isten létezését. Olyan személyes meggyőződésre jutott, amely nem külső tekintélyen alapult. Megérezte Isten végtelen szeretetét és ettől kezdve egész életében azon fáradozott, hogy másokkal is megossza felismerését. Ebben az időben Angliában a “keresők” sokasága éhezett a jó hírre, ezért csakhamar nagy tömegek csatlakoztak hozzá és fogadták örömmel a felszabadító tanítást. “Jézus Krisztus maga jött el, hogy tanítsa az Ő népét.” “Nincs szükség közvetítőre Isten és ember között.” Fox rendkívül alaposan ismerte a Bibliát és a több ezer éves kijelentések szinte lángoltak a szeme előtt. Különösen nagy hatással volt rá a János I. leveléből (2:27):

“És az a kenet, a melyet ti kaptatok tõle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.”

Egyre újabb és újabb felismerésekhez jutott:

“Oxfordban vagy Cambridge-ben szerzett műveltség nem minősíti és teszi alkalmassá az embereket arra, hogy Krisztus szolgái legyenek” vagy “Isten, aki a világot teremtette, nem lakik kézzel csinált templomokban.”

Ez utóbbi meglepte őt, mert általában úgy beszéltek a templomokról, mint “Isten templomáról”, “szent helyéről” és most látta, hogy Isten népe az Ő temploma és Isten őbennük lakozik. Ezután nem ment templomba, hanem a mezőn vagy a gyümölcsöskertben olvasgatta Bibliáját.

1647-ben megérett benne az elhatározás, hogy magát az Úr kegyelmére bízva útnak induljon, hogy felismerését megossza a kereső emberekkel.

Egyre több és több “kereső lélek” gyűlt Fox köré prédikálását hallgatni és a “Barátok” létszáma egyre növekedett. Az új eszmék hirdetése és néha heves fellépésük a hivatalos egyház nemtetszését vonta maga után. (“Fox tanításában nagy fontosságú volt a háborúellenes magatartás és a fegyverhasználat megtagadása. Minden erőszak használatát elvetette, s azt tanította, hogy mindent el kell hordozni, mindent meg kell bocsátani, nem szabad esküdni, a papi tizedet nem kell fizetni.”) A kormány türelmesebb politika bevezetésére irányuló szándékát a szakadár csoportok magatartása megváltoztatta és üldözni kezdték az államvallástól eltérő hitet hirdető embereket. De ők - köztük a kvékerek is - tántoríthatatlanul ragaszkodtak elveikhez és vállalták a megpróbáltatásokat. (Ezek az összeütközések a XVII. század közepétől állandósultak, egészen a XIX. századig.)

Az 1650-es években 1000 kvéker ült börtönben, 1660-ban pedig már 3170 volt letartóztatva. Ennek ellenére sem csüggedtek, s nem futottak el az üldözésektől, sőt, szinte keresték azt. Közösségeik szerte az országban növekedtek, találkozóik szaporodtak. Innen indultak el igehirdetőik, férfiak és nők (már jóval az anglikán, evangélikus és a református egyházat megelőzve egyenlő, demokratikus jogokat biztosítottak a nőknek) szolgálatra, és semmiféle veszély nem rettentette őket vissza; az általuk felfedezett örömhírt elvitték Európába, Új-Angliába, sőt, a nyugat-indiai szigetvilágba is.

Fox 1652-ben Swarthmoor Hall-ban telepedett le, Fell bíró otthonában. Később Fell felesége is hű követőjévé vált, férje halála után pedig 1669. augusztus 28-án feleségül ment hozzá, és hűséges társa lett eszméi hirdetésében. Margaret Fell az egyik legmarkánsabb női személyiség a kvéker történelemben, számos írását és cselekedetét máig idézik.

II. Jakab uralkodása a kvékerek számára bizonyos szabadságot hozott, így harcolhattak a szenvedők helyzetének enyhítéséért és az igazságtalanságok megszüntetéséért.

A Stuart dinasztia restaurálása után a kormányzat visszatért az erőszak politikájához, és újból mindenkit az anglikán egyházba akart kényszeríteni. 1662-ben törvényt hoztak, amely kimondta, hogy minden lelkésznek a gyülekezet előtt, színlelés nélkül ki kell jelentenie, hogy elfogadja mindazt, amit az Általános Istentiszteleti Rend (Book of Common Prayer) tartalmaz, ezenkívül előírták, hogy lelkészt csak püspök szentelhet pappá. Ez az egész országban megerősítette az ellenállást, ezért újabb és újabb törvényeket kellett hozni, hogy megtörjék azt. A városi területeken az ellenállók nem viselhettek hivatalt, nem tarthattak olyan összejövetelt, ahol saját családtagjaikon kívül több mint öt jelenlévő volt. Ennek ellenére a kvékerek nyíltan tartották összejöveteleiket és hamarosan újra megteltek velük a börtönök és a szégyenkalodák.

De minden üldözés hatástalannak bizonyult, a kvékerek mozgalmának sikerült Angliában megerősödnie. George Fox 1670-ben úgy döntött, világkörüli útra megy, hogy más országokban is terjessze az örömhírt, másokkal is megossza élményeit, tapasztalatait és erősítse mások hitét. Járt Nyugat-Indiában, Barbados és Jamaika szigetén és nem utolsó sorban Észak-Amerikában. 1677-ben második útján Hollandiában és Németországban alapított kisebb kvéker gyülekezeteket.

Élete során többször szenvedett börtönbüntetést. Utolsó 15 évét állandó levelezésben töltötte “Barátaival”. 1691. január 13-án hunyt el.

“A kvékerek bizonyságtétele azért vált olyan hatalmas erejűvé, mert elfelejtett igazságot hoztak napfényre: hirdették, hogy hívő emberben a szent szellem lakozása valóságos. A kvéker mozgalom nem hozott létre gyülekezeteket újszövetségi értelemben, minthogy a tagság nem megtérésen vagy újjászületésen alapult, az úrvacsora és bemerítés külső szertartásait sem gyakorolták. Összejöveteleik mégis olyan alkalmak voltak, amikor a Szent Szellem szabadon választotta ki azokat, akiken keresztül munkálkodni akart, és ezt semmiféle emberi előírás nem akadályozta.”

A Fox által megkezdett munkát - a Barátok Vallásos Társaságának megalapozását - újsága, a Journal, és más írásai is segítették.

Az általa felfedezett evangéliumot hirdetik azóta is a kvékerek, vallják, hogy az Isten jelenléte, szeretete, ereje és felszabadító hatalma közvetlenül megtapasztalható és mindenkiben van valami Istenből. Ebből következik, hogy mi, emberek valamennyien egyenlők vagyunk és semmi alapunk sem lehet arra, hogy bárki más életére törjünk. A kvékerizmus 300 éves ugyan, de sokak szerint a legmodernebb vallás. Az egyik nagy érdeme, hogy nem zár ki senkit. Tagjai közé fogad olyan más vallási felekezethez tartozókat (például iszlám, zsidó, hindu, buddhista, stb.) is akiknek megfelel az ő tapasztalati alapon nyugvó spirituális keresésük.

Meg kell említeni, hogy Fox-nak nem állt szándékában új vallási közösséget alapítani. Hitte, hogy felfedezése nem más, mint az eredeti, ősi kereszténység felfedezése. Meglátásai azonban jóval túlszárnyalták a keresztény egyház intézményi határait.

Dolgozatom következő részében azt szeretném bemutatni, miben különbözik a kvéker vallási szemlélet a többi keresztény felekezetétől.

Isten, ahogy a kvékerek látják

A kvéker hit középpontjában a Belső Fény fogalma áll. Ez azt fejezi ki, hogy Isten szelleméből és energiájából valamennyien részesedtünk. Ezt az első kvékerek úgy fejezték ki, hogy “mindenkiben van valami Istenből”: “the Seed of Christ” azaz “Krisztus magva”, vagy “the seed of Light” azaz “A Fény magja”, ami ugyanazt jelentette számukra, amit a János 1:9-ben is olvashatunk:

“Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.”

A kvéker felfogás szerint Isten-ismerethez csak tapasztalati úton juthatunk, úgy hogy Isten megelevenítő Lelke belülről megvilágosít minket. Ebből következik magatartásuk, Jézus személyéhez és a Bibliához való viszonyuk, istentiszteletük módja és a vállalt feladatokért érzett felelősségük.

A Belső Fény megkülönbözteti a jót és a rosszat. Felfedi mindkettő jelenlétét az emberben és megmutatja a választás lehetőségét. George Fox látomása szerint: a világon van “egy óceánja a sötétségnek és halálnak”, de azt elborítja “a fénynek és a szeretetnek az óceánja”, Isten végtelen szeretetének óceánja, amelynek hatalma képessé tehet bennünket arra, hogy a jót válasszuk, hogy Isten akaratát keressük és az Ő gyermekeivé váljunk. A Barátok hisznek abban, hogy Isten hatalma és szeretete felülkerekedik a gonoszon és elérhető bárki számára, aki igazán áhítja az igazságot és Isten akarata szerint akar cselekedni.

A Belső Fény azt is tudatosítja az emberben, hogy mint Isten gyermeke, minden ember a másik testvére.

Sok kvéker vallja, hogy a “Belső Fény”, vagy más szóval “Isten Lelke” Jézus Krisztus személyében testesült meg a maga teljességében.

Isten hívására válaszolva

Isten közvetlenségének újrafelfedezése a hétköznapi emberek által - ez az új amit a kvékerizmus hozott. Az első kvékerek írásaiban számtalan történetet találunk az “Istennel való találkozás”-ról és a “Szentlélek általi vezetés”-ről.

Ezek a közvetlen tapasztalatok részben a hitüket erősítették, részben pedig konkrét földi tennivalókat láttattak meg velük. Egy-egy feladatot, ügyet (concern) közvetlenül Istentől jövő megbízásként fogadtak és végeztek el.

Mindig hangsúlyozzák a Szentlélekre való nyitottságot és az önfegyelmet.

A kvékerek és a Biblia

Angliában a kvékerizmus kezdetével szinte egyidőben terjedt el a Biblia angol nyelvű fordítása, melyet széles körben olvastak. George Fox olyannyira ismerte a Bibliát, hogy képes lett volna azt fejből rekonstruálni, ha elveszett volna. Azonban azt is felismerte, hogy nézetek (notions), szövegek, rituálék, “üres formák” nem tesznek senkit sem vallásossá és hogy a végső igazságot nem a Biblia betűi képviselik, hanem az a Lélek, amely a Biblia íróit ihlette.

A Bibliában leírtak megértéséhez nélkülözhetetlen a Szentlélektől eredő, jelenben is létező “belső látás”. Ez az a – kvékerek szerinti – Belső Fény, amely által ma is el lehet jutni a szellemi igazsághoz.

Vallotta, hogy ugyanez a Szentlélek mindenkor képes megihletni a hívőket, a kinyilatkoztatás nem korlátozódik a múltra.

George Fox hangsúlyozta az egyéni megtapasztalás fontosságát:

“Azt mondod, hogy Jézus ezt mondta, az apostolok ezt mondták, de Te mit mondasz? Te a Fény gyermeke vagy? A Fényben jársz? A mondandód lelked legmélyéről, Istentől jön?”

Hitvallás, illetve annak hiánya

A kvékerek felismerték a szavak határait, végességét, félreérthetőségét a személyes, legmélyebben átélt tapasztalatok kifejezésére. Még egy ember életében is változhatnak azok a szavak, amelyekkel személyes meggyőződését kifejezni próbálja. Ez életének egy időszakában igaz lehet, de korántsem biztos, hogy élete végéig ugyanúgy fogalmazna. Egy vallási közösség közös meggyőződését még nehezebb maradandóan meghatározni, kifejezni.

Közösen elfogadott hitvallást nem is fogalmaztak meg azon kívül, hogy “mindenkiben van valami Istenből”. Senkitől sem várják el, hogy “aláírjon” bizonyos hittételeket, nem kívánnak szóbeli állásfoglalást arról, hogy ki mit hisz. Ahogyan nemrégen egy idős osztrák kvéker hölgy fogalmazott: “az ember úgyis azt hiszi, amit hisz és a kvékereknél ezt szabadon megteheti.” Ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy az ember személyes hite kihatással van egész magatartására. Vallják, hogy ez a hit a mindennapi próbatételekben mutatkozik meg, nem pedig a közösségi hitvallás formaságaiban.

Így érthető, hogy sok kvékernek fenntartásai vannak a teológia értékéről, félnek, hogy a különböző teológiai elméletek spekulációkhoz, vitákhoz és veszekedéshez vezethetnek. Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy minden embernek, mint racionális lénynek el kell gondolkodnia saját vallási tapasztalatairól. Az Igazság keresésére minden lehetőséget megragadnak, nyitottak az új Fényre, akárhonnan is ered. Ez a nyitottságuk hozzájárul ahhoz a toleranciához, amellyel az emberekhez, problémáikhoz, a hithez és az ebből fakadó magatartáshoz viszonyulnak.

A fentiekkel magyarázható, hogyan fér meg a kvékerek nagy családjában olyan sokféle hitbeli meggyőződés: vannak köztük olyanok, akiknek hite leginkább az ortodox kereszténység nyelvén fejezhető ki, másoké pedig úgy írható le, mint vallásos humanistáké.

 

Az élet szentsége

A kvékerek nem tesznek különbséget szent és profán között. Az egész életet szentnek tartják és mint szentet igyekeznek megélni Isten jelenlétében, szeretetében, az imádság légkörében.

A hagyományos, formális ünnepeket és szentségeket elvetik, ezeket George Fox nyomán csupán “üres formák”-nak hívják, de azok szellemi tartalmát, azt, amit szimbolizálnak, nem. A megkeresztelkedés például belső vagy szellemi tapasztalatot, az Istenivel való kapcsolatot jelképezi számukra.

Az Úrvacsoráról így ír Fox:

“Mert Ő egy hitet adott az egyháznak, melynek Krisztus volt a szerzője és egy keresztséget, a Szellemet, egy test számára egy Jézus Krisztust, a szellemi keresztelőt, akiről János mondta, hogy őutána jő majd. Azt a kenyeret egyétek, amely felülről jő és nem a földi kenyér és az üdvösségnek azt a kelyhét igyátok, amelyet Ő ad a birodalmában s mely nem földi bort tartalmaz.”

Ebben az összefüggésben minden egyes étkezés szakrális jelentőségűvé válik, úrvacsorává lesz.

Kvékerek és az “élet-után”

A kvékerek nem úgy gondolnak a halál utáni életre, mint az erényességért kapott jutalomra vagy a földi szenvedésekért járó kárpótlásra. A kárhozattól való félelem vagy fenyegetés sem bírná rá őket arra, hogy helyesebben, jobban éljék le életüket. A halál utáni életről alkotott elképzelésük elsősorban abban gyökerezik, amit ebben a földi életben megtapasztaltak. Hiszik, hogy az élet jó, és igazi mivoltában akkor tapasztalható meg, amikor az emberek szeretettel fordulnak egymás felé. A szeretet csodája teljességében felfoghatatlan, de a kvéker istentisztelet csendjében átélhető, hogy a szeretetet nem lehet lerombolni a halállal és határt sem lehet szabni neki, sem időben sem térben. Jézus személyisége sem lett szegényebb halálával. Az Ő élete arra a mélységes bizalomra épült, hogy: “az Isten szeretet”. A kvékerek is erre a szeretetre próbálnak válaszolni. Már itt a földön megtapasztalják a mennyországot, és hiszik, hogy ami a halál után következik, az a javukra lesz.

Nem alkotnak dogmákat arról, mi van a halál után. Egyesek abban hisznek, hogy létezik élet az élet után, mások abban, hogy nem. De mindannyian úgy érzik, sokkal fontosabb ezt az életet helyesen élni és lehetőségeket keresni ennek jobbá tételére, mint az esetlegesen utána következőről elméleteket gyártani.

“Nekünk a néma csend a jó, s ha szólsz, legyen helyén a szó” /John Greenleaf Whittier/

KVÉKER ISTENTISZTELETEK

Kötetlen istentisztelet (Unprogrammed Meeting)

A kvéker istentiszteletet a várakozás jellemzi. Az egybegyűltek lecsendesítik magukban a külső világ történéseit, gondjaikat, majd megpróbálják átélni Isten jelenlétét és keresik rájuk vonatkozó akaratát.

A XVII. századi kvéker istentiszteletről William Penn így számol be:

“Időnként tetszésük szerint összegyűltek, nem előre meghatározott időben vagy bizonyos helyen, nem azért, hogy saját akaratuk szerint imádkozzanak vagy prédikáljanak, mint az elmúlt időben szokásos volt, hanem együttesen hallgatásba merültek és akinek közülük olyan gondolata támadt, mely véleménye szerint isteni forrásból eredt, kimondotta azt.”

George Fox 1651-ben a Yorkshire melletti pickeringi pusztán tartott összejövetelről így ír naplójában: “Szénarakáson ültem és órák hosszat egy szót sem szóltam, mert azt akarám, hogy az emberek szomjúhozzák a szót. Végül az Úr szólnom parancsolt és az Úr ereje, az élet szava mindegyikük szívébe hatolt és mind megtértek.”

Összejöveteleiken nem énekeltek, mégpedig két okból: az egyik az őszinteség hiányától való félelem volt, hogy az “emberek szentelt szavakat vehetnek ajkaikra anélkül, hogy rajtuk gondolkodnának”, a másik pedig az a nehézség, hogy “a jó ének alapos előkészítésre szorul, amiből meg az a veszély származik, hogy előadás lesz belőle.”

Olyan városokban, ahol viszonylag kis helyen sok kvéker él, az összejövetelt többnyire egy állandó helyen, az ún. “Quaker House”-ban vagy “Meeting House”-ban tartják. (Ritkán lakott területeken, vagy ahol kevesen vannak, egy-egy családnál gyűlnek össze.) Ez általában egyszerű középület, az istentisztelet helyisége pedig egy egyszerű, többnyire fehérre meszelt, képek nélküli szoba. Középen egy asztalra elhelyezik a Biblia és a “Quaker Faith and Practice” néhány példányát, esetleg egy cserép friss virágot vagy égő gyertyát. A jelenlévők többnyire körben vagy négyzet alakban elhegyezett székeken ülnek, ezzel is segítve egymást annak felismerésében és tudatosításában, hogy ők, itt és most együtt tartják az istentiszteletet. (Egy ilyen istentiszteletről készített képet a mellékletbe tettem.)

Mihelyt az első résztvevő megérkezik, leül és imádságos csendbe merül, elkezdődik az istentisztelet. A később jövőket már az imádság légköre fogadja és azok csendben csatlakoznak.

A csend nem jelenti azt, hogy azalatt nem történik semmi. A csend nagy értéket képvisel a kvékerek számára. Ahogyan a kvéker gondolatok elméleti összegezője, Robert Barclay írja saját élményéről: “Megleltem a gyengülő gonoszt magamban és végül a jó felülkerekedett.” Az istentisztelet alatt ugyan behallatszanak a külső zajok, de ezek többnyire tudattalanul nyelődnek el az intenzív Istenkeresésében vagy éppen beleépülnek abba.

A kvéker istentisztelet tartása a jelenlévők közös felelőssége, amelyre egész héten át készülnek és szívükben, gondolataikban előkészülve (“hearts and minds prepared”) jönnek.

Az együttlét során megnyílnak egymás felé, közelebb kerülnek egymáshoz, “egymás terhét hordozzák”, közösséggé formálódnak.

Az Istentisztelet végbemehet teljesen szavak nélkül is de többnyire van néhány rövid megszólalás. Ez az ún. “ministry”, ami fennhangon fejezi ki azt, ami a csendben zajlik. Ilyen “megszólaló” lehet bárki, aki késztetést érez a beszédre, kortól, nemtől, sőt, attól függetlenül, hogy hivatalos tagja-e a Kvékerek Vallásos Társaságának vagy csupán első alkalommal vesz részt. A mondandó a csendből szólal meg és az egyes megszólalásokat csend veszi körül. Egymásra elfogadó szeretettel figyelnek abban a tudatban, hogy ami valakinek nem mond semmit, másnak esetleg igen fontos lehet. A megszólalás nagyon sokféle lehet. Szólhat Jézus életéről, tanításairól vagy más forrásból; lehet a mindennapi életből vett élmény, tapasztalat is.

Az istentisztelet többnyire egy óra hosszat tart és azzal ér véget, hogy a Clerk szomszédja kezét megfogva jelzi a Meeting végét. Ekkor ki-ki szomszédaitól kézfogással búcsúzik.

 

Tervezett istentisztelet (Programmed Meeting)

Nemcsak Európában, hanem más földrészeken is találhatók jelentős létszámú kvéker gyülekezetek. Ezek már nem az Európában honos csendbéli várakozásos istentiszteletek, hanem leginkább a Református vagy Evangélikus Egyház Istentiszteleteihez hasonlatosak.

Ez a forma a XIX. században az amerikai protestantizmus feléledésének és megújulásának időszaka alatt az Egyesült Államokban fejlődött ki.

A missziós tevékenység és szolgálati munka következtében ez a forma terjedt el Afrikában, Latin-Amerikában, Indiában és Taiwanon.

Ezeknek az ún. “tervezett istentisztelet”-eknek (“services for worship”) a rendje előre meghatározott és magába foglalhat papi énekeket, prédikációt, felolvasást a Bibliából, himnusz- vagy kórusénekeket, orgonamuzsikát.

Sok esetben ezt a fajta istentiszteletet lelkész vezeti, aki szolgálatáért fizetést kap és más lelkészi teendőkért is felelős lehet.

 

Meeting for Business és döntéshozatal

A közösség ügyeinek intézésével (pl. épületbérlet, adományok sorsa, stb.) külön Meeting foglalkozik, amely azonban csak sajátos témáját tekintve különbözik a kvéker istentisztelettől. Ugyanabban az imádságos légkörben, egymásra figyelve keresik Isten akaratát a kérdéses ügyekben. Ha a vélemények megoszlanak, megállnak, csendben várnak pár percig, majd belső békéjükből újragondolják nézeteiket.

Nem a többség dönt, szavazás sincs. Addig forgatják az ügyet szívükben és gondolataikban, amíg egységre nem jutnak – esetleg egy későbbi időpontban – az ügyben.

A döntéseket a Clerk menet közben röviden megfogalmazza (ez az ún. “minute”), majd minden napirendi pont lezárása után visszaolvassa a Meeting-nek, hogy ellenőrizze, pontosan értette-e a Meeting döntését. Amit elfogadtak, azt nagy önfegyelemmel végzik el, mint akik Istentől kapott megbízatásukat teljesítik. A “minute”-ek összessége a Jegyzőkönyv (“Minutes”).

Különleges alkalmakra összehívott istentiszteletek (Specially Appointed Meetings)

Különleges alkalmakkor szintén összehívhatók kvéker Meeting-ek. Ilyen találkozó hívható össze például a kvéker esküvő alkalmából.

A kvékerek a kezdetekkor nem ismerték el a papnak vagy köztisztviselőnek azt a jogát, hogy férjjé és feleséggé tehessen embereket. E nézetük miatt is sokszor összeütközésbe kerültek a hatalommal, de 1661-ben Nottingham-ben a kvéker esküvőt is törvényesnek ismerték el.

Az esküvő során a házasulandó felek a közösség nyilvánossága előtt tesznek fogadalmat, erről tanúsítványt állítanak ki, amelyet a jelenlévők valamennyien tanúként aláírásukkal ellátnak.

Az esküvői szertartás menete a következő: egy tapasztaltabb kvéker feláll és elmondja a jelenlévőknek a kvéker esküvő lényegét. Ezt csend követi. Amikor elérkezettnek érzik a pillanatot, a vőlegény és a menyasszony felállnak, megfogják egymás kezét és fogadalmat tesznek az egybegyűltek előtt. Majd ismét csend következik. Végül a jelenlevők sajátos, egyéni “ministry” formájában fejezik ki jókívánságaikat. A Meeting továbbra is felelősséget vállal az új pár lelki, spirituális támogatásáért.

A kvéker temetést követően ún. “megemlékező istentiszteletet” (“later memorial meeting”) tartanak, amelyen az elhunyt életére összpontosítanak szeretetteljesen. Ennek nincs előre megtervezett rendje. Tarthatják sírnál vagy ravatalozónál vagy a szokásos istentiszteleti helységükben. Ez elsősorban a hálaadás alkalma, amikor köszönetet mondanak Istennek azért a kegyelméért, amely az elhunyt életében megmutatkozott.

 

Worship sharing

Ez az istentiszteletek viszonylag új formája. Néha “alkotó hallgatás”-nak (“creative listening”) is nevezik. Hasznos lehet a személyes tapasztalatok, gondolatok megosztására egy-egy speciális témában.

A csoportok létszáma 8-12 fő. (Ez kedvező, hiszen ekkora létszámnál még minden csoporttag érvényesülhet, a csoport teljesítőképessége jónak mondható. A problémamegoldást a sokoldalú megközelítés jellemzi.)

A “levezető” (“facilitator”) felidézi az általános szabályokat. Ezek a következők:

 

 

Meeting for Clearness

Főleg egyéni dilemmák, személyes problémák ügyében a tisztánlátást elősegítő istentiszteleti alkalom.

Összehívható például csoporton belüli konfliktus szeretetteljes elsimítására vagy válóper előtt, után, az érintett felek helyes döntésének megerősítésére.

A gyerekek és fiatalok helye és szerepe

A gyerekek és a fiatalok fontos és megbecsült résztvevői az istentiszteleteknek. Az a szokás, hogy az első 10-15 percre bent maradnak a teremben, vagy pedig a vége felé jönnek be ugyanennyi időre.

Amíg távol vannak, addig egy felnőtt segítségével és felügyeletével beszélgethetnek bibliai történetekről, kvéker hagyományokról vagy fejleszthetik ügyességüket, játszhatnak, csinálhatnak bármit, ami egymásra figyelésüket fejleszti vagy a természet szépségére ébreszti rá őket.

Az a cél, hogy felismerjék, ők is a közösség tagjai és tisztában legyenek a kvékerizmus szellemi, lelki hagyományaival is, nem utolsósorban pedig a későbbi, őket körülvevő nagyobb közösségben is pozitív szerepük legyen. Néhányan az idősebb gyerekek közül inkább a felnőttekkel szeretnének maradni - akár az egész istentisztelet alatt, így néha ők maguk is aktív résztvevői annak megszólalásaikkal. A fiatalok (Young Friends) találkozóin gyakran egészen más formáját találjuk a csendes istentiszteletnek, pl. zenével színesítve.

 

KVÉKER TESTAMENTUMOK

Az évszázadok során néhány alapvető szellemi érték kristályosodott ki a kvéker mozgalomban. Olyan közös felismerések, amelyek a lényeghez tartoznak és eligazításul szolgálnak a mindennapi gyakorlati élet számára. Ezek az értékek a kvéker testamentumok (Quaker Testimonies) néven ismeretesek és a következők:

Igazság

Az Igazság összetett fogalom. Jelenti Istent, vagy a kvéker istentiszteleten kialakult meggyőződést, sőt, az életmódot is. Az igazságnak való engedelmesség - ahogy ők értelmezték - vezette őket arra, hogy úgy cselekedjenek, ami mások számára szokatlan, sőt, provokatív volt. (Margaret Fell-t például bebörtönözték és minden tulajdonát elkobozták, amiért megtagadta a királynak szóló hűségesküt.)

Az első kvékerek szintén az Igazság mellett akartak tanúskodni, amikor nyilvános istentiszteleteket tartva vállalták az ezzel járó büntetést, börtönt.

Hangoztatták, hogy csak egy igazság van, ők mindenkor az igazat mondják, ezért a mai napig visszautasítják az esküvés minden formáját. Ennek köszönhetően, Nagy-Britanniában a mai napig nem kell esküt tenniük a hatóság előtt.

 

Egyenlőség

Ha bárki által közvetlenül elérhető Isten, tekintet nélkül a korára, nemére, fajára, nemzetiségére, gazdasági, szociális vagy műveltségi szintjére – ha mindnyájunkat egyformán Isten szeretete tart és egyaránt válhatunk az isteni igazság kijelentésének eszközeivé, – akkor mindenkit egyenlően értékesnek kell tekintenünk. Mindenkiben megvan az a “Mag”(Seed), az a “Fény” (Light) az a valami, ami Istentől származik.

A kezdetektől fogva a kvékerek számára a Belső Fény az egyenlőséget jelentette. Angliában és az angol gyarmatterületeken ez a kiváltságok végét kellett hogy jelentse, melyek a jóléten, az osztálybéli hovatartozáson alapultak. Japánban és Kenyában, ahol a fennálló kultúrákban a nő nem sokkal ért többet, mint egy háztartási tárgy, ezért létesítettek kvéker iskolákat a lányok számára. Ezen alapul a rabszolgasággal és a halálbüntetéssel szembeni fellépésük is.

Véleményem szerint ide sorolható a homoszexualitáshoz való viszonyulásuk is. A kvékerek nem közösítik ki tagjaik sorából a homoszexuálisokat, hanem rájuk is mint Isten lehetséges csatornáira néznek.

Béke

A béke testamentuma ugyanezen az alapvető felismerésen alapszik. Hogyan képes valaki Isten másik gyermekét megölni, aki ugyanolyan eszköze lehet Istennek, tekintet nélkül arra, hogy jelen pillanatban mennyire megtévedtnek látszik? Ez az álláspont vezette őket a pacifizmushoz, ahhoz, hogy ellenezzenek mindenféle háborút és háborúra való felkészülést, követve azt az elvet, miszerint: “Ha Jézus Krisztus tanítványainak valljátok magatokat, vértanúk lehettek, de hóhérok soha!”. Az Amerikai Forradalom idején sok kvékert vetettek ki maguk közül a kvéker közösségek, mert hadi cselekményekben vettek részt. Később felléptek a sorozással szemben is és harcoltak a katonai szolgálat lelkiismereti okokból való megtagadásának jogáért. Sokan ma is aktívan tiltakoznak nem csak a katonai behívás ellen, hanem megtagadják a hadi kiadásokra fordítandó adó befizetését is. (Ijesztő belegondolni, hogy Nagy-Britanniában a befolyt adók kb. 10 százalékát hadi kiadásokra fordítják. Ebből a hatalmas összegből hány iskola, kórház, szeretetotthon szolgáltatásait lehetne bővíteni, fejleszteni! Jóval nagyobb összeget lehetne művelődésre, szociális támogatásra is fordítani.)

Halálesetek békeidőben is előfordulnak a katonai szolgálatot teljesítők között. Például 2000-ben, Nagy-Britanniában 7000, 16 és 17 éves fiatal szolgált a Brit Hadsereg kötelékében. Közülük 1982 óta 90-en vesztették el – békeidőben - életüket. A béke testamentuma egyben a háború áldozatainak fájdalmára és szenvedéseinek enyhítésére tett erőfeszítéseket is jelenti, valamint a békítési kísérletek keresését is az egyes emberek vagy nemzetek között kirobbant konfliktusokban. Ez motiválja az erőszakmentes konfliktuskezelés állandó kutatását csakúgy, mint a jog intézményrendszeréhez kapcsolódó kvéker jelenlétet az Európai Unió brüsszeli központjában vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül.

Ehhez a munkához biztosít kereteket a “The Quaker Council for European Affairs – QCEA” (Európai Ügyek Kvéker Tanácsa) Brüsszelben és a “Quaker United Nation Offices – QUNOs” (Kvéker ENSZ Irodák) Genfben és New Yorkban.

Egyszerűség

A kvékerek világosan látják, hogy az Igazságtól sokféle módon lehet eltévelyedni, pl. a gazdagság, a hatalom, vagy az örömök hajszolásával, vagy az üzleti élet túlhajtásával. Az Igazságot pedig általában úgy fedezhetjük fel, ha az emberi szívben megszólaló “halk és szelíd szó”-ra figyelünk és a lélek egyszerűségében elismerjük, hogy Isten az ura a világnak, nem mi magunk.

Ezért az egyszerűség testamentuma arra irányítja a figyelmet, ami lényeges és örök, szemben mindazzal, ami múló vagy triviális. A világos, őszinte beszéd is az egyszerűség kifejezője. Világviszonylatban Isten teremtett világának tisztelete, a környezet védelme és a világ kincseinek, erőforrásainak helyes felhasználása, mind lényeges eleme az egyszerűségnek. “Live simply so that others can simply live” azaz egy angol szójátékkal élve: “Élj egyszerűen, hogy másoknak legalább a puszta megélhetést biztosítsd.”

Közösség

Mint Isten egyenlőképp szeretett gyermekei, valamennyien testvérek vagyunk, ugyanannak az emberi családnak a tagjai.

A kvékerek felfedezték, hogy a szív várakozó csendjében, a belső fényre ráhangolódott csoport tagjait átjárja ennek az egységnek az érzése és újfajta közösség formálódik belőlük.

Ezt a közösséget szeretnék ma is továbbépíteni szerte a világon, úgy, hogy meglátják és megerősítik a másik emberben azt, ami a legjobb benne, az isteni magot (George Fox szavaival: “answering that of God in everyone.”), hogy tanúi lehessenek Isten hatalmának és együttérző szeretetének.

 

KVÉKER STRUKTÚRÁK

A kvékerek vallják, hogy Isten közvetlenül elérhető, ezért nem érezték szükségét egyházi tekintélyi struktúrák kiépítésének. Egyéni életükben kötelességüknek érzik, hogy keressék és kövessék Isten számukra vonatkozó akaratát.

Kiépítették viszont helyi, regionális, országos és nemzetközi hálózatukat.

A szervezeti egységek elnevezése idő-egységekre utal: havi és éves találkozók; ezek azonban területi egységekre értendők.

A helyi Meeting-eket egy-egy területi (általában megyei, néha országos) Monthly Meeting (Havi Meeting) fogja össze, adminisztrálja, támogatja és az országos jelentőségű kérdéseket továbbítja az éves Yearly Meeting felé.

A helyi Meeting-en belül az adminisztratív feladatokat és az alig észrevehető, de fontos szellemi irányítást a Clerk végzi helyettese segítségével, aki menetközben tanul bele ebbe a szolgálatba. A legtöbb Meeting-en “elder”-ek (általában kettő) és “overseer”-ek (szintén kettő) segítik a közösség mindennapi életét.

Az előbbiek inkább pasztorális feladatokat látnak el, az utóbbiak pedig inkább a hétköznapi nehézségekben segítenek.

A kvékerek világcsaládja

A Friends World Committee for Consultation-t (FWCC - Kvéker Konzultatív Világbizottság) 1937-ben alapították.

Feladata, hogy könyvekkel, információkkal és kölcsönös látogatások megszervezésével (pl. “Visiting Friend”) segítse az egyes csoportok közötti kapcsolatokat illetve tájékoztatást nyújtson a hozzá fordulóknak.

A philadelphiai Wider Quaker Fellowship (WQF - Tágabb Kvéker Közösség) a szimpatizánsokat fogja össze világszerte és rendszeresen postáz szakirodalmat az érdeklődőknek.

Az FWCC központi irodája Londonban található, négy szekciója van, ezek a következők:

1938-ban hozták létre, elnevezése 1992-ben változott Európai és Közép-Kelet Szekcióra (Europe and Middle East Section – EMES)

Szintén 1938-ban jött létre, támogatja többek között a WQF-et és az International Quaker Aid (Nemzetközi Kvéker Segély) programot.

1961-ben alapították. Elsősorban a régión belüli kommunikáció javítását és a különböző békeprogramokban való részvétel iránt kötelezte el magát.

1985-ben alakult. Főként a kis létszámú Yearly Meeting-ek összefogását tekinti feladatának a régión (India, Japán, Taiwan, Új-Zéland, Ausztrália, Korea, Hong Kong, Szingapúr) belül.

(A legfontosabb kvéker szervezetek, szekciók elérhetőségét a melléklet tartalmazza.)

KVÉKER ÉLETMÓD

A protestáns teológia - és a kvéker szemlélet - számos európai és más kontinensbeli gazdasági vállalkozás felvirágzását eredményezte.

A kvéker cégek több mint egy évszázadon át Anglia és a fejlett világ legjelentősebb vállalatai közé tartoztak. Sikerük titka az volt, hogy visszatérve az újra felfedezett bibliai alapokhoz, és egyszersmind dacolva a kor szellemével, bátran megvalósították azokat az üzleti és magánéletükben egyaránt. A világi hívságok iránt való teljes közönynek és a szigorú fegyelemnek köszönhetően a kvékerek ideális bankárok voltak, akikre bátran rá lehetett bízni a vagyont, mert már régen is fontos alapelvük volt az, hogy ügyfeleik felé komoly garanciákat vállaljanak. A másik biztosítékot a kvéker gyülekezetek erkölcsi normái jelentették: a közösség ugyanis éberen ügyelt tagjai pénzügyi helyzetére, és nem engedett meg olyan szégyent, mint egy csőd. A manapság uralkodó “gazdagodj meg mindenáron és minél előbb” felfogás teljesen idegen volt tőlük.

Mivel nem tartoztak a tradicionális egyházi körökbe, ezért az egyházi karrier nem jöhetett szóba, a katonai pálya pedig ideológiai megfontolásokból volt kizárva (meggyőződéses pacifisták). Maradt tehát a kereskedelem és a pénzügyek. Itt viszont a legjobb oldalukról mutatkoztak be: közülük sokan Anglia leggazdagabb embereivé váltak.

A három legnagyobb csokoládé-dinasztiát (a leghíresebb ezek közül a Cadbury), Nagy-Britannia legnagyobb élelmiszer-áruházláncát kitevő Sainsbury's-t, a négy legnagyobb angol bank közül kettőt, a Barclay’s-t és a Lloyd’s-ot kvékerek alapították és ők álltak az ipari forradalom acélipari felfedezései mögött is.

A Clark’s cipőket gyártó és forgalmazó kvéker cég igazgatója, Roger Pedder szerint a kvéker üzleti stílus a józan észen alapul: egy cég akkor számíthat joggal lojalitásra és szorgalmas munkára, ha jól bánik az alkalmazottaival. Ha a vállalat nagyvonalú garanciát biztosít a vevőknek, akkor a termékeinek sokkal nagyobb lesz a hitele. A kvékerek mottója a mai napig is elengedhetetlen az üzleti életben: a vállalat jó híre a feddhetetlenségen, a garantált minőségen és a megbízhatóságon (például a számlák pontos fizetésén) alapul. Nem túlzás azt állítani, hogy a hasonló bibliai hagyományból eredő zsidó vállalkozások pénzügyi viselkedése mellett a kvéker cégek alapozták meg a mai vállalatok etikai, üzletszervezési, gazdálkodási alapjait.

Példamutatásukkal jelentősen befolyásolták a kapitalizmus kialakulását, nagymértékben hozzájárultak erkölcsi alapjainak kidolgozásához.

Ahogyan egy naplórészletben olvasható:

“A megtérésük utáni első időben, amikor a barátok képtelenek voltak arra, hogy mások előtt a kalapot levegyék, hogy ön-t mondjanak, hanem mindenkit tegeztek, hogy hízelgő szavakkal üdvözöljék az embereket, vagy hogy kövessék a világ szokásait, sokan a barátok közül, akik a legkülönfélébb üzletekkel bírtak, először elvesztették üzletfeleiket. De mikor később a tapasztalat megtanította az embereket arra, hogy a barátok becsületességét és szavahihetőségét megértsék és mikor be kellett látniuk, hogy náluk az igen igen és a nem nem maradt, hogy minden üzletnél megtartották szavukat és hogy nem akarják megcsalni őket, hogyha egy gyermeket küldtek bevásárolni hozzájuk azt épp oly jól szolgálták ki mintha maguk mentek volna, ekkor a barátok élete és szava hatni kezdett és az emberek tanúságot tettek erről. Ekkor minden átalakult és mindenütt kérdezték: Hol lakik a posztókereskedő, szatócs, szabó, cipész vagy más kereskedő, aki kvéker?”

Ez olyannyira igaz volt, hogy versenytársaik már kezdték azt mondani: “...ha ezeket a kvékereket magukra hagyjuk kezükbe fogják venni az egész nemzet kereskedelmét.”

A kvékerek tehát minden különcségük ellenére is friss életet hoztak a társadalom gazdasági életébe.

A kezdetekkor cégalapításaik elsődleges célja a vagyonnal való jó sáfárság volt. Arra törekedtek, hogy igazságosabbá tegyék a társadalmat: nagy hangsúlyt fektettek alkalmazottaik szociális körülményeinek javítására, oktatásuk biztosítására.

A kvékerek mintegy száz évvel a megszabott munkaidő törvénybe iktatása előtt már bevezették a 48 órás munkahetet és a vállalati nyugdíjrendszert. (Ld. a mellékletben a Hetek c. újság cikkét) Közösségi életükhöz pedig szervesen kapcsolódott a szegények és rászorulókon való segítés, ami nagy szerepet játszott későbbi, széles körben történő elfogadásukban.

Már 1660-ban például “különféle rendőrségi és hatalmi egyének” jelentek meg egy nagygyűlésükön azért, hogy feloszlassák azt, “de mikor betekintettek a barátok könyveibe és látták, hogy ezek mily nagy gonddal ügyeltek arra, hogy szegényeik ne essenek a köz terhére, beismerték, hogy a barátok az ő munkájukat végzik, szeretetben és békességben távoztak”. Fox még a következőket is feljegyezte: “Az ilyen gyűlések után vagy kétszáz idegen személy szokott jönni és ezért mi a pékhez küldtünk kenyérért és e szegények mindegyikének egy egész kenyeret adtunk bármennyien voltak is. Mert arra tanítottak minket, hogy mindenekkel jót tegyünk.”

A XX. század közepére a puritán mozgalmak szellemi töltése - így sajnos a kvékeré is - folyamatosan kiüresedett, ez a cégek sorsában is megmutatkozott: hamarosan a globalizáció áldozataivá váltak.

A Cadbury 1969-ben egyesült a Schweppes-szel, a Rowntrees-t 1988-ban bekebelezte a Nestlé, a Reckitt egyesült a Colmannal, így manapság egyre ritkább a tisztán kvéker vállalat.

A puritánok és a kvékerek korrekt üzleti magatartása, haladó szemlélete és gazdagsága ma már sokak számára elképzelhetetlen minta.

De nemcsak az anyagi javakhoz való viszonyulásuk különböztette meg őket a társadalom többi elemétől, hanem kezdetben ruházatuk is. Ez a nőknek jellemzően a barna vagy szürke ruha, fehér főkötő, a férfiaknak pedig a fekete öltöny, fehér ing, nagy fekete kalap volt.

“Szoros, hófehér batisztfőkötője, tiszta muszlinkendője, amelynek redői békésen nyugodtak a mellén, valamint szürke ruhája azonnal elárulták, hogy quaker.”

Más fordításban: “Fehér főkötője, egyszerű kendője, barnás ruhája tüstént elárulja, hogy az Istent jámborul hívő és minden embert testvérként szerető kvékerek közösségébe tartozik.”

Ma már csak az ortodox-kvékerek viselnek ilyen ruhát, a nagy többség “hétköznapi” ruhát hord.

De nemcsak öltözékük, hanem magatartásuk is beszélt hitükről. Ilyen volt jellemzően a másik ember - akárhonnan is való, akármelyik felekezetbe is tartozik - felé való kedves, baráti odafordulás, a kérő szó a felszólítás helyett.

“..s ha Rachel szelíden odaszólt, hogy ’ezt tán ki kéne vinni’, vagy még szelídebben: ’nem kéne odarakni ezt-azt?’ az első szóra már ugrottak is..”

“Egyetértően, békésen, barátságosan ment végbe minden a nagy konyhában, láthatólag mindenki szívesen csinálta azt, amit éppen csinált, a kölcsönös bizalomnak és jóbarátságnak derűs légköre uralkodott mindenen…”

A régi időkben senki előtt nem emelték meg kalapjukat és - akkor még furcsa szokás szerint - mindenkit tegeztek. Ezekből ma is megfigyelhető az, hogy barátként, udvariasan viselkednek minden embertársukkal, nem használják a különböző formális megszólításokat, mint pl. az “uram” vagy a “hölgyem”, hanem keresztnevükön vagy “barátomnak” szólítják egymást.

  • De hogy éppen énmiattam – mondta George –, azt nem bírom elviselni.
  • Akkor se félj, George barátom; nem teérted, hanem Istenért és az emberért vállaljuk – felelte Simeon.”

Amiben hittek, azt a mindennapi életben is megélték. Ennek alapján magatartásukkal is hirdették a nők és a rabszolgák egyenjogúságát (jóval azelőtt, hogy ez a polgári világban megvalósult volna), a háborúskodások folyamán pedig azt a mély meggyőződésüket, hogy minden ember egyenlő Isten szemében és egyetlen embernek sem adatott meg a jog, hogy másik embertársának életét akár legális, akár illegális eszközökkel elvegye.

Ennek köszönhető az, hogy a kvékerek ma is lelkes élharcosai a halálbüntetés és egyáltalán minden diszkriminatív megkülönböztetés eltörlésének.

Ennek szellemében – a múltban is és ma is – többen dolgoznak a hátrányos helyzetűek segítésén, így például iskolát, óvodát építenek Afrikában, rehabilitáló programokat vezetnek a háborútól szenvedett területeken, mint például a volt Jugoszlávia területén. (Egy példát, az Oroszországban kvékerek által épített kórház fényképét a mellékletbe foglaltam.)

Életmódjukra a puritánság jellemző minden területen. Ez nem tévesztendő össze a szegénységgel, hiszen a kvékerek többnyire a közép- (néhány esetben a felső) társadalmi osztályokból kerültek ki. Talán azért is, mert ahhoz, hogy az ember felvilágosulttá váljék, szabadidőre, művelődési lehetőségre van szüksége. Ezért is nagy gondot fordítottak az oktatásra.

Napjainkban is működnek kvéker iskolák szerte a világon (alap-, közép- és felsőfokon), főként az angolszász területeken, mint például Nagy-Britanniában, Írországban, Ausztráliában, Észak-Amerikában de található a Közel-Keleten is, Libanonban. Az itt tanulók és tanítók többsége azonban ma már nem-kvéker.

A kvéker történelemben, hitben való elmélyülést két Oktatási Központ biztosítja: az egyik Woodbrooke College Birmingham-ban, Nagy-Britanniában (képét lásd a mellékletben), a másik Pendle Hill College Philadelphiá-ban, az Amerikai Egyesült Államokban. Ezekben az intézményekben bárki tanulhat, mert nem csupán a kvékerséggel kapcsolatos dolgokat oktatják, hanem más, a hitükkel összefüggő kurzusokat is vezetnek, pl. konfliktuskezelési vagy művészeti kurzust. Ezek, a kvéker ideológiának (a csodálatos természeti viszonyokból következtet Isten létére) megfelelően gyönyörű (kerttel, tóval körülvett) helyen találhatók. Így nemcsak fizikai felüdülést nyújtanak, de olyan tanulási közösséget is, amelyben a személyes és csoportos tanulásra és elmélyülésre egyaránt lehetőség nyílik és lelki növekedést, továbbfejlődést lehet elérni.

A természeti környezethez való viszonyulásukban is gondosan figyelnek arra, hogy a környezettel harmóniában éljenek.

Ez jelenti a környezetbarát termékek használatát, a különféle környezetvédelmi akciókat (pl. faültetés), étkezésben pedig a többnyire vegetáriánus ételek és alkoholmentes italok fogyasztását.

 

A KVÉKEREK ÉS MÁS EGYHÁZAK

A kvékerek egyik jellemző vonása - nyitottságuk. Ahogy egyik rendszeresen feltett kérdésük fogalmaz: “Nyitott vagy-e az új fényre, akármilyen forrásból jöjjön is az?” Annak tudatában, hogy “mindenkiben van valami Istenből”, készek tanulni bárkitől, legyen az bármilyen hitű, vagy akár agnosztikus. Senkit nem zárnak ki, aki úgy érzi, hogy köztük a helye.

Minden, Isten létében csak egy kicsit hívő, a transzcendensre nyitott “kereső” otthonra találhat a kvékerek közösségében. Sok “hajótörött” csatlakozik hozzájuk különböző keresztény felekezetekből.

Ugyanakkor nyitott érdeklődéssel fordulnak a nagy világvallások felé is, készen arra, hogy tanuljanak mások felismeréseiből. Például manapság egyes kvékerek a buddhista meditációs gyakorlatokat is beépítik spirituális életükbe. Mivel nincs rögzített keresztény hitvallásuk, nem válhattak tagjává az 1940-ben megalakult Egyházak Világtanácsának (EVT), ahol feltétel volt az Apostoli Hitvallás elfogadása, annak ellenére, hogy kezdeményező szerepük volt annak létrehozásában. 1964 óta társult tagsággal rendelkeznek, miután az EVT alkotmányát a kedvükért újrafogalmazták. Annak tudatában, hogy a szavak elválasztanak, de a Lélek összeköt, a kvékerek örömmel fogadták a keresztény egyházakkal való együttműködés lehetőségét és résztvesznek minden közös karitatív vagy szociális munkában. A lakóhelyi közösségekben igen jó kapcsolatok épültek ki a keresztény felekezetek és a kvékerek között. Nagy-Britanniában együtt dolgoznak a “Churches Together” mozgalomban, pl. a hajléktalanok lakáshoz juttatásában vagy a menedékjogot kérő menekültek támogatásában.

Úgy gondolom, hogy a valóságosan megélt kvékerség összekötő kapocs lehet a jövőben nemcsak az ökumenikus mozgalmon belül, hanem a világvallások közötti párbeszédben is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

III. TÁRSADALMI-POLITIKAI CSELEKVÉS

 

      Az előző fejezetben megpróbáltam felvázolni a kvékerizmus gyökereit, ebben a fejezetben pedig azt szeretném áttekinteni, hogy ezek milyen gyümölcsöt hoztak. A KVÉKER SPIRITUALITÁS ALAKULÁSA AZ ÉVSZÁZADOK TÜKRÉBEN A szerző a vallás megnyilvánulásának négy olyan elemét különbözteti meg, amelyek a kvékerizmust a történelem során jellemezték. Ezek fokozatosan jelentek meg a szemléletben, váltak uralkodóvá, vagy veszítettek jelentőségükből, de jelenlétük más-más arányokban ma is tettenérhető. Ezek az elemek a következők: A kvékerizmus első, hősi korszakát (kb. 1650-1700) a belső megtapasztalás élménye és az abból fakadó “Igazság-hirdetés” lendülete jellemezte; a misztika és a missziós lelkesedés (evangélikalizmus) élő egységet alkotott. A kvéker lelkész nem maga tanított: funkciója az volt, hogy hallgatóit a “belső Tanító”-hoz, Krisztushoz irányítsa. Az általuk felismert Igazság örömhírét szertevitték csaknem az egész, akkor elérhető világra. Eljutottak még a pápához is, de felkeresték az amerikai indiánokat, az orosz cárt, a török szultánt, a spanyol királyt, stb. Hősiesen, az első keresztények módjára vállalták a kegyetlen üldözéseket, kivégzéseket. A második korszakot (kb. 1700-1800) a “kulturális kreativitás és a misztikus befelé fordulás” jellemzi. Az üldözések véget értek (Toleration Act, 1689), és az Amerikába menekült kvékerek leszármazottai hozzáláttak, hogy kvéker elvek szerint felépítsenek egy új társadalmat. Ez volt az ún. “Szent Kísérlet” (Holy Experiment). Öt amerikai kolónia politikai vezetésében játszottak vezető szerepet, Philadelphiát felvirágoztatták, a helyi kvéker Meeting köré megszervezték a közösség életét, a felmerülő problémákkal helyben megbirkóztak, békét kötöttek az indiánokkal, számtalan kvéker iskolát alapítottak és kialakítottak egy bizonyos egyértelmű (ma már modorosnak ható) stílust beszédben, viseletben és viselkedésben. Mérföldek ezreit tették meg akár lóháton vagy hajón “a szolgálatban”, és számuk egyre nőtt. A harmadik korszak (kb. 1800-1900) a miszticizmus és evangélikalizmus közötti konfliktus korszaka. A megoszlást részben az okozta, hogy az “elder”-ek és “overseer”-ek (a kvéker közösség tisztviselői) nemcsak a tagok viselkedésébe kezdtek beleszólni, hanem a megszólalásaikban kifejeződő teológiai véleményüket is befolyásolni próbálták. A tekintélyuralom ellen fellázadtak a misztikusok és kettészakadt az amerikai kvékerség. Később további ellentéteket szított a metodista ébredés evangelizációs sodrása (a szertelen lelkesedés megrendszabályozására vezették be a lelkészi rendszert és az ún. tervezett istentiszteletet), a meggazdagodás folyamata, majd a francia forradalom eszméinek hatása, a bibliakritika kihívása, a történeti Jézus és a “belső Tanító” személyének kettéválasztása a főbb jellemzői ennek a korszaknak. A huszadik század első fele a modernizmus kora, amelyben különös hangsúlyt kapott a racionalizmus és a társadalmi evangélium. A szekularizáció és a humanizmus hatására a miszticizmus és az evangélikalizmus háttérbe szorult. A természettudományok kihívására a kvékerek (is) arra kényszerültek, hogy vallásukat a modern kor nyelvén újrafogalmazzák, a világháborúk okozta tömérdek szenvedés pedig igencsak aktuálissá tette sokoldalú humanitárius tevékenységüket. TÁRSADALMI-POLITIKAI ELKÖTELEZETTSÉG A kvéker felismerésekből az következik, hogy minden ember testvér, semmiféle alapunk nem lehet, hogy más ellen harcoljunk, hogy más életét elvegyük, hogy amennyire csak rajtunk áll, ne próbáljunk meg tenni valamit a társadalmi igazságosságért, a szenvedőkért, jogfosztottakért, foglyokért, menekültekért, hajléktalanokért, ki-ki aszerint, hogy mit él át rá váró feladatként. Ez történik szervezett keretek között is, nagy világszervezetek keretén belül, vagy kisebb csoportok önkéntes kezdeményezésére. A példákat hosszan lehetne sorolni. Az alábbiakban csupán néhány olyan példát szeretnék említeni, melyek jelentősége országhatárokon túl a mai napig hat: - Kidolgozták a konfliktusmegoldás módszereit. Diszkréten, tapintatosan, mindkét fél bizalmát kiérdemelve, kvékerek készítették elő például az oslói megegyezést az izraeli-palesztin viszály rendezésére.Gondolkozz világméretekben, és cselekedj ott, ahol élsz!” (“Think globally, act locally”) - ez a gondolat vezeti a kvékerek legjobbjait. 1947: Nobel béke-díj Fennállásuk 300. évfordulójára és tevékenységük elismerésére 1947-ben Nobel béke-díjat kaptak. “Quaker-szervezet, (The Friends’ Service Council) London és Washington. A Nobel-békedíjat 1947-ben kapta. … Sok érdemet szereztek a rabszolgák felszabadítása terén. Segélyszervezetük világszerte ismert. ... Angol békeszervezetük neve: The Friends’ Service Council; székhelye: London. Az amerikaié: The American Friends’ Service Committee; székhelye: Washington. Az 1960-1970-es évek óta mind az angol, mind az amerikai szervezet rendkívül aktív, általában a béke, különösen pedig a nukleáris leszerelés ügyében. A két szervezet fennállásának 300. évfordulójára közösen kapta a Nobel díjat.” Roman Herzog a kvékerek második világháború alatti illetve utáni tevékenységéről megemlékező kiállítás (“silent helpers - Quaker aid in post-war Germany”) megnyitóján a következőket mondta a Berlini Történeti Múzeumban (- összefoglalás): Ötven évvel ezelőtt a németeknek nyújtott kvéker segítség több ezer embert mentett meg a háborút követő éhezés, alultápláltság és otthontalanság következményeitől. Akkor, amikor a németeknek mindezeken kívül azzal is szembesülniük kellett, hogy milyen rettenetes háborút zúdítottak a világra. A brit kvékerek által szervezett “mozgó egységek” (mobile teams) megszervezték a civil lakosság körében az élelmiszerosztást. 5 nappal a bergen-belseni koncentrációs tábor felszabadítása után már a helyszínen voltak. Egyforma ellátásban részesítettek minden rászorulót. Kvéker kezdeményezésre teljesedett ki az amerikai egyházak és világi karitatív szervezetek által indított CARE segélyprogram. Ennek keretében összesen 9.543.822 CARE csomagot osztottak szét, amelyekben a legszükségesebb dolgok voltak megtalálhatók, a tartós élelmiszertől a ruhaneműig. Ez a program a személyes segítségre épült: minden csomagnak feladója volt az USA-ban, és címzettje Németországban. Ez a mindenre kiterjedő, gondoskodó segítség új bizalom kiépüléséhez vezetett Németország és a világ között. Német szervezetek, amerikai kvékerek segítségével 7 közösségi központot és olvasótermet hoztak létre szerte Németországban, hogy a fiatalok számára megkönnyítsék a személyes kapcsolatok kialakítását. A kvékerek munkamódszere soha nem vált missziós tevékenységgé a szó eredeti értelmében. A kvéker gondolkodáson alapuló csendes aprómunka amely toleranciával és szerénységgel párosult – ez jellemezte tevékenységüket. Ennek az önzetlen magatartásnak a megtapasztalása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a háború utáni német generáció egésze magáévá tette és tudatosan vallja ma is, hogy a bajban lévők segítése mindannyiunk kötelessége.     Az alábbi idézet is tanúsítja, hogy az Európai Közösségen belül, manapság is milyen nagy jelentőséggel bír a vallásszabadság kérdése. A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN: EU-állásfoglalás a vallásszabadságról “Részlet az október elején az EBESZ bécsi konferenciáján nyilvánosságra hozott dokumentumból: 1. Mahatma Gandhi azt mondta egyszer, hogy egy civilizációt annak alapján ítélhetünk meg, hogy miként bánik kisebbségeivel. Az Európai Uniót alkotó államok hosszú történelmét nem csupán új vallási mozgalmak jelenléte, hanem az eretnekség eszméjének megfogalmazása, a kereszteshadjáratok, az inkvizíció és a mártírok története is jellemezte. Európában a kereszténység ágazatainak sokasága létezett már a XVI–XVII. században is – például a kvékerek, anabaptisták, lutheránusok, kálvinisták és presbiteriánusok –, melyeket akkor különösnek és radikálisnak tartottak, de melyek ma már gazdag és nagyra becsült történelmünk részét alkotják. Érdekes módon ezek az egykor üldözött és eretneknek bélyegzett mozgalmak történelmi egyházzá válva olykor elfelejtik saját múltjukat, és türelmetlenné válnak másokkal szemben. Ezen kívül tanúi lehettünk annak is, hogy egykor hivatalosnak vagy államvallásnak számító egyházak – forradalmi vagy békés úton – elvesztették ezt a státuszukat. 2. Az EBESZ-régió nem csak reformációknak és ellenreformációknak adott helyet, hanem színpada volt a tolerancia nagy alakjai – például Erasmus, Pierre Bayle, Spinoza és Assisi Szent Ferenc – fellépésének is. Az utóbbi években az EBESZ-régióban a sok ország számára újnak számító vallások és hitbeli meggyőződések megsokasodását tapasztalhatjuk. Nem szabad elfelejtenünk sem azokat az elveket, melyek mellett az EBESZ elkötelezte magát, sem történelmünket, és olyan toleranciával kell ezekhez az új vallási mozgalmakhoz viszonyulnunk, melyet a ma történelminek számító egyházak egykor nem élvezhettek. Ezzel kapcsolatban megemlékezünk arról a tíz éve Bécsben tett fogadalomról, mely szerint: “Hatékony lépéseket teszünk a vallási alapon történő, vagy annak a meggyőződésnek az elutasításából fakadó egyéni vagy közösségi diszkrimináció megelőzésére, miszerint az alapvető szabadságjogokat a civil, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet szférájában mindenki egyformán gyakorolhatja és élvezheti.” (Bécsi záródokumentum, 1989. 16. (1) alapelv) 3. A vallási természetű, hitbeli és lelkiismereti kérdéseket meghatározó ügyekben az államnak nincs joga dönteni. Az államnak nem az a szerepe, hogy a vallási igazság tárgyában döntsön, hanem az, hogy azt a toleranciát támogassa, mely lehetővé teszi egyének és közösségek számára az igazság keresését. Ahelyett, hogy bármilyen adott vallási vagy hitbeli meggyőződést privilegizálna, az Európai Unió azt az eszmét teszi magáévá, miszerint az embereknek mindenkor jogukban áll szabadon vallani, fenntartani, magukévá tenni vagy megváltoztatni hitbeli meggyőződésüket. Az EU hangsúlyozza mindazonáltal, hogy egy vallási szervezetben való tagság vagy egy adott hitbeli meggyőződéshez való ragaszkodás sohasem szolgálhat ürügyül bűncselekménynek számító magatartás követéséhez. Ekkor az ilyen esetekben hatályos törvényi rendelkezések szerint kell eljárni. 4. Ezenkívül az Európai Unió kijelenti – ahogy az az idevágó EBESZ-alapelvekben is szerepel –, hogy mindenki szabadon kinyilváníthatja hitbeli meggyőződését. Elismerjük, hogy néhány új vallási mozgalom e tekintetben kihívást és nehézséget is jelent a modern demokratikus állam számára. Ilyen problematikus kérdés lehet az oktatás kérdése, a katonai szolgálat megtagadása, szokatlan térítési módszerek, különös életvitel és a szokásostól eltérő hitelvek. Az ilyen helyzetekhez történő alkalmazkodás érdekében, s hogy biztosíthassuk azt, hogy a vallási tevékenység összhangban legyen a demokratikus társadalmak alapját képező elvekkel, a nemzetközi emberi jogi eszközök segítségével határozhatóak meg azok az érdekek, melyek adott esetben igazolhatják bizonyos vallásos megnyilvánulások korlátozását. Egyértelmű azonban, hogy az EBESZ-régió különböző részein diszkriminatív, és a vallási vagy hitbeli meggyőződést szükségtelenül korlátozó törvénykezés vagy gyakorlat jut érvényre – ideértve Üzbegisztánt, Türkmenisztánt és Oroszországot is –, vagy áll megfogalmazás előtt – mint Bulgáriában, Magyarországon és Romániában. Az ilyen törvénykezés és gyakorlat nem megengedhető, és hatályon kívül helyezendő vagy összhangba hozandó a nemzetközileg elfogadott követelményekkel. Megértjük azt az érzékeny helyzetet, melyben azok az országok találják magukat, ahol a vallásszabadság újraéledése nyomán, a hatósági elnyomás hosszú évei után a kívülállók érdeklődését ellenállhatatlan és olykor vitatható eszközöket használva nyerik meg. Mindazonáltal azok az erőfeszítések, melyekkel ezek az országok próbálják a problémát kezelni, semmiképpen sem eredményezhetik a bevett vagy történelmi egyházak privilegizálását. 5. Számos, különösen figyelmet érdemlő kérdés okoz heves vitát az EBESZ-régió különböző részein, nevezetesen a vallási közösségek regisztrációját szükségtelenül szigorúan és diszkriminatív módon szabályozó törvények, az egyházi tulajdon visszaszolgáltatásának problémája, az alternatív katonai szolgálat lehetőségének hiánya és a vita annak engedélyezéséről, hogy asszonyok és lányok közterületen vallási öltözetet viselhessenek... Bizonyos problémák esetében a nemzeti törvényhozást összhangba kell hozni a vallási és hitbeli meggyőződésre vonatkozó EBESZ normákkal, és jogi segítséget kell nyújtani diszkrimináció vagy jogsértés esetén. Mindezeken túl hatékony megoldásra van szükség a diszkrimináció és jogsértés gyökereinek felszámolására. Ezen alapvető okok közé tartozik a tudatlanság és más hitbeli meggyőződések ismeretének hiánya, az igazság monopolizálása és a bűnbakkeresés a társadalmi-gazdasági meg-próbáltatásokban. A párbeszéden és nevelésen keresztül kifejeződő rugalmas és toleráns hozzáállás különösen fontos ebben a tekintetben.” BUDAPEST WORSHIP GROUP A csoport létrejöttét az a gondolat motiválta, hogy hidat kellene építeni a Kárpát-medencében élő népek, nemzetiségek, kultúrák között, hogy tegyünk valamit a szeretet eszközeivel a nemzeti és faji alapon történő megkülönböztetés és a háborúk okozta sebek begyógyítására. A vallási hovatartozást tekintve vannak köztük katolikusok, evangélikusok, reformátusok, de mélyen hisznek abban, hogy Isten szeretetében mindannyian egyenlőek vallási hovatartozástól függetlenül, és hogy cselekedeteikkel elősegíthetik az emberek és népek közötti megbékélést. A gondolat elhintői azok a szimpatizánsok voltak, akik személyes tapasztalattal rendelkeztek a kvékerekkel és eszméikkel kapcsolatban. Sokan közülük már évek óta, sőt, több évtizede álltak kapcsolatban velük vagy valamely szervezetükkel, de egymásról mit sem tudtak. (Eleinte elszigetelten, egymástól függetlenül tevékenykedtek, és ez leginkább arra korlátozódott, hogy szállást biztosítottak otthonukban egy-egy Budapesten átutazó Barátnak.) A londoni Friends’ House-ból az egyik szimpatizáns elkérte mindazoknak a magyaroknak a nevét és címét, akikkel valaha is kapcsolatban álltak, majd megkereste őket… A Kvékerek budapesti baráti csoportja 1988-ban “alakult” meg. 1992-től tűzték ki célnak a bevezetőben említetteket. A Találkozókat 1993. szeptemberétől rendszeresen, minden hónap első péntek délutánján tartották egyikük otthonában. A múlt évtől kezdődően az összejöveteleket - most már - minden hónap második vasárnapján, egy református gyülekezeti helységben tartják. A találkozó az istentisztelet egyórás csendjével kezdődik, ezt követően a csoport ügyeinek megbeszélésére kerül sor. A megbeszélés magyar nyelven folyik, de a csoport egyetlen (Budapesten élő és dolgozó) amerikai tagjának és a jelenlévő külföldieknek szükség esetén tolmácsolnak. A legtöbben bizonyos rendszerességgel részt vesznek külföldön szervezett kvéker eseményeken (pl. egyes országok Éves Találkozóin) vagy olyan konferenciákon, amelyek tanulási, továbbfejlődési lehetőséget nyújtanak. A budapesti csoport többféle kvéker újságot kap: Among Friends, Der Quaker, Willy and Penn. Ezeket a - főleg angol nyelvű - folyóiratokat és könyveket két tag otthonában megosztva tárolják. “Könyvtárukat” adományoknak köszönhetik – az itt megfordulók vagy a kinti kvékerek ajándékozták legtöbbjét. 1996-ban merült fel az a gondolat, hogy jó lenne Regionális Találkozót szervezni a térségben élő kvéker-szimpatizánsok megismerésére, a kapcsolatok mélyítésére és a kitűzőtt “béke-program” előmozdítására. Az első ilyen találkozót 1996 májusában Budapesten tartották. Fontosnak tartották a környező országok bevonását is, ezért a találkozók színhelyei folyamatosan cserélődnek: 1997-ben Kassán, Szlovákiában, 1998-ban Brno-ban, Csehországban, 1999-ben Piliscsabán, 2000-ben Pribylina-ban, Szlovákiában kerültek megrendezésre ezek a találkozók. Némely környező országból, mint pl. Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, Belorusszia, még igen csekély az érdeklődés, vagy útlevél- és vízumgondok nehezítik a a találkozókon való részvételt, ezért egyelőre levelezés útján tartják fenn a kapcsolatot ottani barátaikkal. A Regionális Találkozókra való utazáshoz az FWCC anyagi támogatást is nyújt. Ez évben ismét Magyarország ad otthont a Találkozónak Gárdonyban. A Budapest Worship Group nem kíván bejegyzett egyház lenni, hiszen ennek több feltétele is van, így legalább 100 fő (a készülő törvénytervezet módosítása szerint már 300 fő) alakíthatja, ezzel szemben a csoport létszáma mintegy - viszonylag állandó - 15-20 tag. Részlet a Magyarországon jelenleg érvényben lévő 1990. évi IV. törvényből (A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról): 8. § (1) Az azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban együtt: egyház) hozhatnak létre. (2) Egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az Alkotmánnyal nem ellentétes és amely törvénybe nem ütközik. II. fejezet Az egyházak - Az egyházak nyilvántartásba vétele 9. § (1) Az egyházat a székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság (a továbbiakban együtt: bíróság) nyilvántartásba veszi, ha a) az egyházat legalább száz természetes személy megalapította, b) az egyház az alapszabályát elfogadta, c) az ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztotta, és d) az alapítók nyilatkoznak arról, hogy az általuk létrehozott szervezet a 8. §-ban foglaltaknak megfelel.” Másrészt pedig személyes meggyőződésük szerint egy jól összeforrott közösséggé szeretnének formálódni mielőtt a nyilvánosság elé lépnek. A csoportnak vannak tisztségviselői, így van hivatalos kapcsolattartó személye (Contact Person) és helyettese, elöljárója (Clerk) aki segíti a Találkozók levezetését és mederben tartását (akadályoztatás esetén helyettese) és kincstárnoka. A csoportnak juttatott pénzbeli adományokból befolyt összegből van bankszámlája, ebből fedezik a különböző költségeket, mint például a csoport egy fiataljának útját az őszi brüsszeli EMEYF találkozóra. PROBLÉMÁK ÉS ÚTKERESÉS Természetesen a kvékerizmusban is számos spirituális és egyéb probléma merül fel, akár csak a többi egyháznál. Ezek taglalása nagyon hosszadalmas lenne, így - élve a szubjektív választás lehetőségével - az általam legfontosabbnak tartott problémát és a leginkább biztató útkeresési lehetőséget említeném. Az egyik legfőbb problémát véleményem szerint a kvékerizmusban az okozza, hogy elveik szerint senkire sem próbálják magukat rákényszeríteni és éppen ezért az új tagok bevonása nehézkes. Nagyon sok kvéker szülőnél megfigyelhető az, hogy gyermekét a teljes liberalizáció jegyében nem próbálja saját hitének követésére bírni. Ennek hatására az egyes kvéker csoportok lassan elöregszenek, így nehéz a spirituális továbbfejlődés, a “régi normáktól” való elrugaszkodás. Mindezek ellenére a tavaly őszi brüsszeli EMEYF találkozón elhangzott, hogy a kvéker fiatalok létszáma növekszik az egyes csoportokban és ők is aktívan veszik ki részüket a különféle társadalmi és politikai programokból. Ezeknek a társadalmi, politikai megmozdulásoknak köszönhetően pedig egyre nagyobb figyelmet kap a kvéker szemlélet is például a konfliktuskezelésben vagy a különböző work camp-ek felállításánál. Véleményem szerint ez utóbbi lehet a legígéretesebb út a kvékerség megismertetése, az új tagok bevonása számára.                            

 

IV. ÖSSZEFOGLALÁS

 

 

 

Dolgozatomban megpróbáltam bemutatni egy a világban több száz éve, Magyarországon alig több mint 10 éve működő, a szeretetet a gyakorlatban megvalósítani igyekvő, az emberi élet megjobbításán fáradozó vallási mozgalmat.

Igyekeztem komplex képet adni a kvékerekről – hitelveikről, szervezettségükről, társadalmi céljaikról, stb.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ha a kvékerek szemléletmódjából, életformájából, optimizmusából valamit át tudnánk venni, boldogabb lenne körülöttünk a világ.

Ha komolyan magunkévá tudnánk tenni Jézus szavait, ahogyan azt a kvékerek teszik és a szeretet törvénye valamint Isten akaratának keresése lenne az elsődleges és eszerint lennénk képesek élni, akkor jóval kevesebb szenvedés, bűn lenne a világon. Hiszen – ahogy a francia felvilágosodás vezető alakjai is hirdették – minden rossz forrása az emberi butaság és gyarlóság. A butaság leküzdéséhez pedig oktatni kell az embereket, fel kell emelni őket, szabadidőt kell számukra biztosítani a művelődéshez, az elmélyüléshez. A gyarlóság leküzdésében pedig talán a személyes segítség és példamutatás segíthet a leginkább.

Ezért különösen fontosnak vélem az ún. “kisegyházak”, “alternatív vallásos mozgalmak” szerepét napjainkban, amikor a tradícionális történelmi egyházak a maguk intézményesült struktúráival nehezebben tudják megszólítani a közösségre, igaz emberi kapcsolatokra, tenniakarásra vágyó embereket.

Ma, a globalizáció korában az információáramlás következtében összezsugorodott a Föld, felgyorsult a kommunikáció. Ennek azonban ára is van: a rohanó életritmus következtében ezt a hatalmas mennyiségű információt nem vagyunk képesek befogadni, feldolgozni és csupán annyi marad, hogy a saját életünkre koncentrálva, többnyire közönnyel megyünk el egymás mellett, mert nincs időnk egymásra, Isten szavára figyelni, örülni az életnek és embernek maradni a szó nemes és jó értelmében. Most igazán szükség van eleven, élő kiscsoportokra, ahol az ember kiteljesítheti a felebaráti szeretetből adódó közösség-igényét és tenniakarását.

A világ anyagiassága túlzottan eluralkodik és az ember már nemcsak embertársát zsákmányolja ki, hanem a Földet, az éltető természetet is. Úgy gondolom, a kvékerek mozgalma márcsak ezért sem elhanyagolható tényező a világban és Magyarországon. Munkám során igyekeztem róluk objektív képet rajzolni, s remélem, dolgozatom egyben hozzájárul az esetleges előítéletek vagy félreértesek eloszlatásához is.  

Felhasznált irodalom:

Magyar nyelvű:

Angol nyelvű:

 

levél domokos@pajer.de

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

V. MELLÉKLETEK