Így kezdődött...
Sok éve élek itt és mindig megpróbáltam állva maradni ami nem volt könnyű.
Önök is így vannak? Vagy máshol élnek, másként látják? Cserélünk véleményt,
meghallgatjuk egymást, hallgatunk egymásra, toleránsak vagyunk? Ismeri Ön a
múltját, érdekli a jövője, a gyereke jövője? Kezdem én...
Cserkész, úttörő, első, ötödik?
Voltam kiscserkész, vitéz tornatanárral, még emlékszem, hogy az "első" volt
a legjobb és nem az ötödik (honnan jött ez, kitudja), kaptam hetes
osztályzatot is, de a pedagógusok sem értették. Azután -- mert már a
párttitkár sem értette -- kettőt levontak belőle: jeles, jó, közepes,
elégséges, elégtelen: ez még elfogadható, de miért ötös a jeles , hát nem az
élen van? Ő az első, a pionír, az úttörő? Apropó úttörő; ezt sem értem --
persze a cserkész szót sem, na de mindegy már.
...egyesüljetek..
Jöttek a mozgalmi mindenfélék, politikai osztályfőnöki órák: Zója és Sura,
Ifjú Gárda, Az acélt megedzik. Minket ezzel edzettek, hősnek, áldozatnak,
vagy a fene tudja minek. Azután kiderítettük: tényleg áldozatnak, aki
kussol, - pardon a szóért, de nem megy másként -- nyuszinak, aki azt teszi amit
mondanak és úgy, ahogy mondják. Élj ahogy engedjük, sőt, ahogy mondjuk.
Mondta ezt csupa olyan, aki maga sem tudta az életet, csak hitte, hogy egy
darabbá válunk: "egyesült proletárrá". Aztán tényleg olyan békeharc lett,
hogy a végén végre elveszíthettük láncainkat: már megint egy vereség, de
akkor győzelemnek tűnt.
Ki győzött a kerekasztalon (volt-e közmegegyezés,megkérdeztek-e
minket)?
Jött a "kerekasztal" és mindent még tovább rontott, ahogy azt kell. Hát ki a
felelős a mai helyzetünkért, ki nem tette meg amit meg kellett volna tenni?
Mihez értettek a "kerek" körül ülők? Elmentek a a régi szocialisták talán,
születtek a rossz multat mindörökre száműző törvénye? Született közmegegyezés a
jövő céljaiban? Hát semmi sem történt, azaz mégis: A RÉGI ÁTMENTETTE
MAGÁT!!! Irány a "szocialista-piacgazdaság"!! (a régi tétel halandzsászati(sic) megfogalmazása:
ami a tied az az enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd). Nem kell sorolnom az elmúlt tizenöt év vezéreit,
élettörténetüket és piaci bevételüket, mindenki jól ismeri. Szóval hol vagyunk, hol élünk, mik az
életkörülményeink. Milyen erkölcseink vannak, na és milyen törvényeink?
Rendszerváltás?
Lett-e új alaptörvényünk, van-e új tulajdonfogalmunk, lett-e új államunk,
vannak-e új eszményképeink, vannak-e olyanok akiket tisztelhetünk és
becsülhetünk? Vannak-e tisztelendők, méltóságosak? Van-e tisztelet, van-e
becsület, van egyáltalán erkölcs?
Mi a múltunk, a gyökerünk? Ugye az elmúlt ötven évnél többet nem tudunk,
csak az örökös vereséget, ami teljesen felejteni való! Hát ezt sulykolják
mostani vezetőink is, legfeljebb egy kis keresztényi mit-tudom-én-micsodát
kevernek hozzá. Na és persze még Szent István királyt, aki mindezt
előidézte. Olyat kényszerítve az itt letelepedettekre, amelyről Trianonban
végképp kiderült, hogy mi is a miénk.
Az egykori vicc szerint, valakinek kíméletesen meg kell mondani, hogy
mindenét elvesztette: hát attól megkérdezték, látja-e mi van a ló hátsó lába
között, látom felelte, amire megmondták neki , hogy hát az van neki. Így
vagyunk sajnos és már nem hosszú az út amelyen több ősünk végig ment: a
csángók, a székelyek.
Közmegegyezés, alkotmány?
Tessék mondani kerekasztalosok, miért nem született törvény ott a
közmegegyezésből, ha volt ilyen? Vagy nem is volt?
Pedig milyen egyszerű ez: leírjuk mindazt amiben egyetértünk és csak azt,
azután a tetejére azt írjuk, hogy alkotmány, függetlenségi nyilatkozat,
szóval egy új berendezkedés első számú törvénye. Nem az "ötödik", amint azt
az iskolában csinálják, hanem az első, a premier, a prímás, a prím.
Nincs függetlenségi nyilatkozatunk, de nincs alkotmányunk sem, illetve van,
de azt a szovjet alkotmányból loptuk, abból ami ma már nem is létezik.
Na és hány olyan törvényünk van. amelyet egy ma már nem létező állam, a
népköztársaság alkotott és ma is érvényben tartják hatalmasságaink, vagy
nemzetközi megállapodások amelyek még a szocialista országok és a
szovjetunió közötti jött létre. Miért vagyunk egyáltalán köztársaság?
Megkérdeztek bárkit is erről?(figyelj haver, gyere: Mátyás kikiáltotta,
Árpád uralja).
Na kik vagyunk és mit akarunk?
Nézzük csak a tulajdonról szóló törvényeinket: milyen tulajdonformák vannak?
Állami-, önkormányzati- és szövetkezeti- és csak ami nem ilyen az a
magántulajdon. Tehát nem közös, közösségi, hanem "semmiközöd-hozzá" forma.
Tisztelt hölgyeim és uraim, van Önöknek bármi közük is ezekhez a
tulajdonokhoz -- persze a saját magántulajdonukat kivéve, "amiben dúskálnak
a nagy gazdagságukban" -- ugye, hogy nincs! Vehetsz magadnak lerobbant
tanácsi lakást, ez lesz a "magántulajdonod", és amit alkottál negyven
(vagy ezer?) év alatt,
az a harács az elit számára!
Pedig nem apróság ez: a hegy, az erdő, a folyó, a tó, az út, a levegő, a föld
felszín alatti része, a középületek, az iskola, a kórház, a laktanya, a
katonák fegyvere, a gyárak, üzemek, az utak, a közművek, az üzletek, a
készletek, stb. Ezeket ki vigyázza, ki használja, ki becsüli meg, kinek a
pénzéért?
Hát ki érti ezt? Ki a tulajdonos akinek joga és kötelessége van az általa
birtokoltban? Ki az állam, ki a szövetkezet, ki az önkormányzat,
felelősségre lehet-e ezeket vonni, ha nem teljesítik tulajdonosi, vagy
gondnoki
kötelezettségeiket? A miniszterelnököt, vagy a köztársasági elnököt, vagy az
önkormányzati képviselőtestületet, esetleg a parlamentet zárják be és büntetik meg, ha nem
kaszálja le a parlagfüvet? De Önt tisztelt hölgyem, vagy uram úgy
megbüntetik ugyanezért az előbb említettek -- mint hatóság -- hogy attól
koldul (ez ugye ráadásul a törvény előtti egyenlőség kérdését is felveti,
amivel szintén lenne "tennivaló"!).
Ha köztulajdon lenne mindez, akkor a köznek lehetősége lenne felelőst,
kezelőt, gondnokot kijelölni, olyat, aki erre alkalmas és megfizetni érte és
adott esetben visszahívni, leváltani, felelősségre vonni. Természetesen
megdicsérni, kitüntetni is, ha rászolgál.
Választunk?
Persze választhatnánk képviselőt is magunknak, de ez nem lehetséges,
mert a kiegyezés (1867) után megállapított és ahhoz épített --mára túlzó
méretű-- parlament nem
képviselőház és nem is képviselők "lakják". Szóval hogyan is van ez?
Négyévenként szavazz egy névre, egy pártra, a többihez négy évig semmi
közöd! Ha kevesen mentek el szavazni így, akkor büntetésből még egyszer el
kell menni. Aztán négy évre meg lesz a hivatkozási alap. a nép akaratából
kormányzunk, herdálunk, hozzá nem értünk, de tesszük, juttatunk, kitüntetjük
egymást, basáskodunk, gyarapítjuk saját javainkat, -- emiatt van
magántulajdon -- tesszük egyre érthetetlenebbé a szabályokat. Nem is hiszem, hogy létezik-e egyáltalán bármilyen pozitívum a ciklus
tevékenységeiben, ha van is, teljesen észrevehetetlen. Szégyellné is magát
egy parlamenti mit-tudom-én-kicsoda -- nem képviselő ezt tudom -- ha a
ciklusban csak minimálbérnyivel (sic!) emelné saját fizetését.
Mi a gazdagság?
Milyen jó is lenne, ha ezeket a parlamentieket el tudnánk tartani úgy, hogy
emellett még mi is megélhetnénk. Ha ezek az emberek elronthatnák amit
elrontanak, ha ezek az emberek összelophatnák, amit összelopnak és nekünk
erre futná! És az országot csak kicsit érintené! Hát ez a gazdagság
igazi
definiciója!
Mi a reményünk, hogy ilyenné válik az életünk, túlzottan optimisták lennénk,
ha bíznánk ebben? Sajnos az ország többsége addig belerokkan ebbe a teherbe!
Csináljunk demokráciát!
Szívesen bevezetném az alábbi teoretikus fizetési módot a hivatalnokok
számára: minden hivatalnok, képviselő kapna egy-egy perselyt a parlament
előtti téren és minden magyar állampolgár köteles lenne minden fizetésnapon
egy forintot bedobni az egyik, általa kiválasztott perselybe. Ez lenne a
hivatalnok fizetése, ezért kellene vállalni a feladatot! Ez ugye
demokratikus!
Vállalom a felelősséget?
Tele vagyunk problémával, de nem csak politikai a dolog. Sőt elsősorban nem
az! Hiszen, ha a felelősséget vállaló, de arra alkalmatlanok elrontanak
dolgokat, különösen, ha az egész ország életét rontják meg ezáltal,
akkor nem a "felelős" volt a felelős, hanem aki engedte a
"felelősségvállalást"! Persze bonyolultabb a helyzet külső kényszer esetén,
de van most ilyen?
Értsük meg végre, hogy senki sem képes olyanért felelősséggel helytállni,
ami nem áll módjában, lehetőségében és képességében! Tehát az ilyen
"felelősségvállalás" csalás. Pedig "a vállalom érte a felelősséget"
kijelentések szinte mindennaposak és megnyugszunk benne anélkül, hogy
megvizsgálnánk a kijelentés megalapozottságát!
Ez olyan mint, ha a bank kellő garancia nélkül adna hitelt, csak, mert
felelősséget vállalok a visszafizetésért?
Az egészért mégis akkor ki a felelős? Mert van egy szint ahol nem lehet ez
alól kibújni és ez maga az ország!
Akarunk benne jobban, tisztességgel,
becsülettel élni, akarunk gazdagságot, rendet?
Akár akarjuk akár nem felelősek vagyunk! Ne engedjük a
"felelősségvállalókat" alkalmatlanságuk bebizonyítására, mert mi
isszuk meg a levét!
(ez az írás egy "A XXI. század küszöbén" konferencián elhangzott hozzászólásom jegyzete.)
Van Önnek véleménye erről?
Hozzászólna a dologhoz? Elmondaná álláspontját?
Ha egyetért az erkölcsi alapokkal, a tisztelettel, a becsülettel,
a méltósággal,
akkor nyomja meg a gombot itt lejjebb és írjon!
|