Az Isten sem siet, sem késik, jövel.
HELTAI GÁSPÁR MINDEN JÁMBOR OLVASÓKNAK KÉVÁN ISTENTŐL MIND LELKI S MIND TESTI JÓKAT
Szerető uraim és szerelmes atyámfiai! Ím gyűtöttem és egybeszedtem száz fabulát, régieket és újakat.
Mi okból műveltem légyen ezt, minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, melyeket minden fabula mellé csináltam,
és utánavetöttem. Senkinek e munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszontani, senkit is megküsebbíteni:
És vélem, hogyha valaki e fabulákat jó szűvel meg akarja olvasni, hogy sok jó hasznot vehet belőle. Mert noha e
fabulák embertől talált és meggondolt dolgok, de azért ugyan velejesek, és külemb-külemb szép és hasznos tanóságok
vannak benne.
|
NYOLCVANEGYEDIK FABULA. Heltai Gáspár Uram Értelmes Utánvetésivel. |
Az emberről és a bálványról
Egy embernek egy bálványa vala, kit feltött vala az ő házába, és nagyon szolgalmas
vala annak tiszteletiben. És nagy ájítatossággal könyörgett volna néki, hogy jó szerencsét adna néki és előmentet
dolgaiban.
Minekutána, semmit nem használa véle, hanem napról napra szegényebb lészen vala eluná az ember a sok
héjába való szolgálatot, és megbúsulván, megkapá lábánál fogva a bálvánt, és a fejével a falhoz kezdé azt ütni,
mondván: "Bizony héjába nem szolgállak." És midőn keményen a falhoz ütötte volna,
az meghasada, és letörék annak feje.
És ottan egy gira arany kiesék belőle. És az ember felszedegöté azt, mondván: "Ó, visszafordult te gonosz
állat, ó mely igen ájítatoson szolgállák tégödet, és kívántam, hogy segítségül lönnél szegénségemben, és jó
szerencsét szörzenél énnékem, de soha nem segítél semmivel, hanem
mind magadnak koporítottad az aranyat. Mostan pedig, hogy berontottam agyadat, ím, elég aranyat adtál, és minden
szegénségemből kisegítöttél."
ÉRTELME E fabula ezt jelenti, hogy a családos ember hejába kedvez a gonosz családjának.
Mert oly igen megátalkodtanak és megkeményedtenek a gonoszok az ő gonoszságokba, hogy hízelködéssel, ködvezéssel,
jó cseleködéssel soha semmi hasznokat nem veheted. Ez okaért szükség, ha azt akarod, hogy valami jót és hasznos
dolgot cseleködjenek, hogy jó sompálca és bot legyen kezedbe, és avval bírjad gonosz keménségöket.
Azért mondották a régiek: Malo nodo, malus querendus est cuneus: A gonosz göcses
fát ha meg akarod hasítani, tehát sulyok és vasék kell hozzá.
Mondotta Isten: Bálvánokat ne építs hiába. |
|
KILENCVENNYOLCADIK FABULA. Heltai Gáspár Uram Értelmes Utánvetésivel. |

Egy madarászról és a madarakról
Egy madarász szürét csinála a mezőn, és hálóját megveté, és önni vete a
madaraknak a szürébe. Látván azt egy rigó, mondá: "Jó ember! Mit munkálkoszol itt, és mit csinálsz?" Felelé
a madarász: "Várost építek itt."
És a rigó elhivé a madarásznak beszédit. Elméne onnég a madarász, és
elrejtezék. Odamenvén a rigó, hogy megnézegötné a madarásznak épiletit, látá ott az önnivalót. És midőn
reáment volna, ottan reája burítá a madarász a hálót, és megfogá a rigót. Midőn odafutamnék a madarász,
hogy kivenné a rigót a hálóból, mondá a rigó: "Ó, ember, ember! Bezzeg hitván építő vagy! Ha te olyan
várost építeni akarsz, nyilván nem sok polgárokat avagy lakosokat találsz beléje!"
ÉRTELME
E fabula ezt jelenti, hogy a közenséges társoságnak és annak ő hasznájának semmi nincsen nagyobb ártalmára, mint
ha a fejedelmek megváltoznak az ő tisztekben, és kegyes gondviselőkből kegyetlen nyúzók, fosztók és tirannosok
lesznek. Efféle vérszopó fejedelmek alatt nem sokáig állandó a közenséges békösség, és a közenséges
társoságnak ő állapatja nem állandó, hanem elbomolt, és nyavalyás élet leszen belőle. Ez okaért
e fabulából tanoljanak ez urak, hogy elhagyják a kegyetlenséget és a sok nyúzást. Mert ha esztelen
kegyetlenségből megrontják a szegény alatta valókat, és mindenütt hálót vetnek azoknak: mi lészen végre benne?
Pusztaságban lészen birodalmok. Hová marad még az Istennek kemény haragja és bosszúállása.
Jaj, mond az Isten, annak, aki prédál! Nyilván ismeg megprédáltatol! De e mostani veszett időben nem hiszik azt az emberek.
A pap költötte, úgy mondnak, hajts is el ez okaért a csörcet.
De az Isten sem siet, sem késik. Jövel.
|
|
|