... avagy mit ne csinálj az autóddal.
Egy ismerősömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel
Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy
dögösíteni kell. Elkezdődött a tuning. Először jöttek a szokásos dolgok:
szelesebb felni, tök fekete fólia, brutál erősítő stb. Igen ám, de
ilyenje sokmindenkinek van, így nem lehet kitűnni a tömegből. Na, akkor
jött az ötlet; ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel
elkezdődött KITT-hadmuvelet. Úgy kezdte, hogy a műszerfal összes szabad
helyére kapcsolókat és LED-eket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi
funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább
formított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A
legjobb az volt benne, hogy volt 8 kapcsoló, ami sorba volt kötve a
gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket
megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál
lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy
szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás előtt. "Tod,
ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a
gép, nem?" Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állast megtanulta.
Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefele
mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és minden kombinációnál
megpróbált indítózni. Minden indítás előtt jött a "Hopp, most megvan,
most a jó." szöveg, de általában csak a 4-5-re tálalta el. Én már rég
tudtam a helyes állast, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze
nem segítettem neki, csak együttérzően bólogattam az anyósülésen.
Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem írja le. Azt mondta, azt
elveszítheti, és akkor könnyen ellopjak az autót. Elképzeltem, hogy
valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel stb." , és
felderül az arca, hogy "Aha, megvan a Senator kódja, elő a pajszert."
Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idő után már
kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek.
Ekkor jött (őt idézve) "a behatolási és eltulajdonítási kísérletet
megakadályozó komputeres (így, k-val, hosszú u-val ejtve) rendszer". Én
itt mar nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni
röhögés nélkül. De a hosszas unszolásra ("Nézzed má meg, hogy mit bír a
gépsárkány, me ilyet még nem láttá, öcsém") Beültem. Az újabb okosság
nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a
riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol
hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert
riasztáskor a laptop mindenfele okosságot mondott. Árpi úgy képzelte,
hogy ha el is lopjak az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed
a hangtól, ami ilyeneket mond: "Tolvaj!", "Az autó 15 másodpercen belül
leáll!", "A rendszer értesíti a rendőrséget." stb. A mágnes a
reed-relevel kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy
volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a
mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye. A masik gond az
volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta megírni,
úgyhogy innentől kezdve így nézett ki az indulás: Árpi körberohant
kétszer az autó körül, ellenőrizve, hogy nincs behatolási nyom,
távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert ő
elhelyezte a csomagtartóban a mágnest, "Ne haragudj, de ezt meg neked
sem mutatom meg.", előre jött, beállította a kapcsolókat, indítózott,
fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a
mágnesen, vissza előre, fülelés, laptop bootol. Ilyenkor ülni kellett meg
egy ideig, mert a Windows meg nem indult el, és ha a program nem álló
autónál indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk,
mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó
hifije az aktív hangszóróval, ami borzalmas hangon visított. Elkezdett
gyűlni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek
semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézői a
mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egyből a mászókára ment fel, hogy
lásson a többiek feje felett. Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a
riasztó, és a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy
vízbefojtott Sokol rádió: "Tolvaj!", "A motor le fog állni." stb.
Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre húztam össze magam). O pedig
üvölt: "Gerjed, b*meg, összegerjed, k. riasztó, k. laptop, k.
programozó!" Itt jött meg egy fel perces k-s felsorolása, ordítva
természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és
felmenőkkel történő közösülésére biztatása. Fontolgattam a menekülés
lehetőségét, de mar túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne
biztos, hogy át tudom törni a bámészkodok gyűrűjét. O hozzáfogott, hogy
Gyújtás lekapcsolása, motorháztető felnyitása, laptop lehúzása a
riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegető "Fasztneze?" a
tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozok pöcögtetése,
"Nenyújjáhozzá, öcsisajt!" a közelebb merészkedő kisgyereknek,
motorháztető le, beülés, indítózás, várakozás a bootra, szokásos
visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk. Persze padlógáz,
visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi "kottonájdzsó" torzítva,
muszerfalrezegtetve üvöltő hangjaira otthagyjuk a parkolóban a tömeget.
Főhősünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtől sugárzó
arccal csak ennyit kérdez: "Na?" Elgondolkodom, mit is mondhatnék.
Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a
mágnest, és akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem
óbégat, mint a haldokló rinocérosz, és úgy általában, simán el lehet
lopni az autót. Vagy megpendíthetnem, hogy a sok szar árából vehetett
volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis
hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejű a gyereke, az akkor sem érti
meg, ha megáll a sör a kölyök fején...
M.
A fenti történetet homerx (IRC/#magyar) küldte e-mailben. Köszönet érte! Ha van olyan történetet, amit szeretnél itt viszontlátni, küld el nekem
e-mial-ben!
FŐOLDAL